web analytics

Melyik az a hely, ahová legelőször el akarsz jutni, ha váratlanul ledobnak Taipei közepén? A helyes válasz: a repülőtér De csak szépen sorjában
Megérkeztünk. A repülőút 14 órás volt, 1 órás megszakítással Bangkokban. (Szóval voltunk Bangkokban!) Kicsit kihalt így hajnal 5 körül. Átrepültünk Irán, Afganisztán, India, Thaiföld és Kína fölött is. Willy Fog forog a sírjában. A repülőn aludni nem lehet, mert amint elpillednél, máris megzavarnak hülye kajálásokkal meg fel- és leszállással, tisztára mint a kórházban reggel ötkor, csak a mosdatótál és vérvétel nélkül. 🙂
Persze a légkondi nyomja ezerrel, a melletted lévő csávó lába meg büdös. Mindenesetre megérkeztünk. A szervezők a reptértől kisbusszal behoztak Taipeibe, és út közben tör rád a legelső mondatom életérzése. Elmondom, miért.

A házak vagy úgy néznek ki, mint otthon a Tarján bisztró környéke 50 év múlva gondozás nélkül (szürke, koszos betontömbök hegyén-hátán), vagy egy betonlábakon álló, falécekből összetákolt bodega az elsőn, aminek omlik össze a tetje és oldala. Jó kis látvány. Lenyomós. A szálloda király, európai embernek való, és van internet ingyé! (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy 8Mbit/640Kbit-es ADSL vonal havi díja itt átszámolva 2500 Ft). Welcome to Hungary!

Mivel az időátállás egy kicsit zúzós volt (6 óra eltolódás, tehát itt éjfél van, ti pedig most vacsiztok), dobtunk 2 órányi szunyát, aztán indulni is kellett az első fellépésre. És ekkor szembesültünk először az utcákkal. Namost itt ez olyan, hogy a KÖJÁL kirakna egy "életveszély, ne menj tovább!" táblát a város széleire! A házak lábai között kajaárusok, össze-vissza berendezett műhelyek és kisboltok sorakoznak, az emberek az utcán élnek. (Lehet, hogy ez azért is van, mert folyamatosan 30 fok a hőmérséklet). Benézel egy boltba és azt látod, hogy bent az eladó és pár fószer bőrkanapékon heverésznek és csevegnek. Gondolom eladnak… Tisztára mint otthon. 🙂
Rengeteg kismotor, ezernyi kütyü, kosz, lekoszlott és modern épületek egymás mellett, és természetesen millió ember. (A szigeten 22 millióan élnek, akkora helyen, mint Magyarország.) Mész az utcán és sok kicsi, barna emberke beszél vinnyogó hangon, és néz rád 16:9-es képarányban. A járdán bármikor számíthatsz motorosra, aki szembe jön, és a gyalogátkelők srégan is működnek. Először a járművek mennek, aztán a gyalogosok özönlenek. Furcsa szag mindenhol, a belváros meg úgy néz ki, mint a 5th Avenue, hatalmas kivetítőkkel és plakátokkal, mintha minden mindehol rendben lenne.
Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon jó itt. Furcsa, de megszokható. Egész más világ. Örülök neki.

Ja, a metró! Jobb oldalas mozgólépcsőzés van, nem lehet enni, inni és dohányozni lent, annyira tisztán tartják. A beszálláskor sorbaállás van, nyílik az ajtó, elöl pedig kiszáll a vezető és egy agydurrantó hangú szirénát nyomogat, hogy szállj be már végre, mert megöllek… 🙂 Normális jegyellenőrzés és kapuk, kulturált téma.

A mai fellépés a fesztivál egy utcai beharangozója volt, ahol négy együttes jelent meg. Minket raktak utolsónak, hogy a nép addigra már be legyen gerjedve. És az emberek megállnak és nézik a főút kellős közepén, dacolva a forgalommal! És tapsolnak 1-2-3-4-re, hogy nehogy eltévesszék. És ugrálnak örömükben, amikor autogramot kérnek a táskájukra.
Az osztrák Ois Voice lépett fel előttünk (akikkel már Bécs óta együtt jövünk), plusz egy helyi csapat (inkább feledhető halálon túli élmény gyengébb utóhatással) és egy szájdobos srác.
De ami a legkirályabb, elkészültek a CD-ink, amiket erre a fellépésre elhoztak a szervezők. Nagyon szépek lettek (köszi Betty!) és veszik mint a cukrot. Aki nem tudná, miről beszélek, annak annyit kell tudnia erről, hogy a készülő nagylemezünk demóját legyártattuk itt, hogy tudjunk mit kirakni.

Fellépés után megkérdeztük a szervezőket, hogy tudnak-e egy jó kínai éttermet a közelben… 🙂 Először nem értették. Ettünk rákot rákkal és rizst (ami természetesen ingyen van, mert sok van belőle). Aztán hazajöttünk. Úgy néz ki, minden este tudunk majd blogot írni, és töltünk fel képeket is.

Otthon legyetek jók! Miki voltam!