web analytics

Szasztok Skacok, azaz Njiihao!
Miki nagyon király gyerek, és kimerítően beszámolt, sőt bemerítően kiszámolt a részletekkel, úgyhogy én csupán 1-2 színesz édekesszéggel taokálnáom… ööö, azaz traktálnám a Kedves Olvasót.
A csapat mondvacsinált Protokolldroidjaként elengedhetetlen és kedves kötelességem, hogy egy kis nyelvi kitérőt tegyek, következzék tehát.
Nyelvlecke azoknak, akik tajvani akcentussal kívánnak magyarul beszélni. Először is: ha nem orvosok vagy gyógyszerészek vagy az alábbi feladatra szakmailag felkészített emberek, akkor lépjenek kapcsolatba az előbbiekben vázolt csoporttal, és szerezzenek be egy jó adag lidokaint, kompletten fecskendővel, meg minden. Egy elszánt mozdulattal injektálják a löketet a nervus facialisukba, majd várjanak – asszem kb. – 1-2 percet, és kezdjenek el beszélni. Alkohollal is lehet – per os – próbálkozni, a dozírozást a Kedves Olvasó elszántságára és tapasztalatára bízom.
Más.
Röviden az útról is beszámolnék. A repülőút valóban igen hosszú volt, de az én lábam büdösebb volt a szomszédoménál, és – ami ennél azért fontosabb – ezek a rafkós EVA Air-esek sok mindent megtettek azért, hogy feledtessék az út fáradalmait. Lehetett Tvzni, enni, filmet nézni, enni, zenét hallgatni, enni, sőt – evés előtt – még aludni is. Ami pedig az italt illeti: Barnabás már a levegőben lecsapott a neki való helyi főzetre!
Megérkezéskor igencsak mellbe csapja az embert a magas páratartalom és meleg. Az utcán a szag néha tényleg gyomorforgató, de legyünk optimisták, szálljunk magunkba (spirálisan, attól is forog talán a gyomrunk!), és tegyük fel a kérdést: biztosan rossz, ha az embernek forog a gyomra? Elvégre nem mind rossz ami forog, például a Föld szerintem nem rossz… Szóval Tajvan – illetve Taipei, nem rossz hely: hihetetlenül más, mint amit eddig láttam, ittam ettem. Lesz mit kipróbálni az elkövetkezendő néhány napban: például a mézes kígyóvért, ami (komolyan mondták) állítólag nagyon finom. Próbáltam már viszont egy kiváló tajvani specialitást, a gyöngyteát (nevezzük most ennek). A gyöngytea nem más mint egy hagyományos módon elkésztett fekete, vagy gyümölcstea (az előbbibe tejet is tehetünk), kiegészítve előzetesen előkészített (vízben 40 percig főzött, majd kihűtött) borsó nagyságú gumicukor állagú zselédarabokkal. Üdítő!