web analytics

Egy iszonyatos elalvással és villás helyett villámreggelivel kezdtünk ma. Amíg ti az igazak álmát aludtátok, addig mi csak szerettük volna. A bigfoot vagy mi, a "jetlag" még érezteti a hatását, de már lassan szokjuk.
Reggeli után a szokásos, erőltetett városnézés kezdődött, nagyjából még úgy láttunk mindent, mint a helyiek, széles vászonban.
Persze a szagok ugyanazok, üzletenként tapasztalhatod meg a "gyomorforgató" szó árnyalatait. Készítettünk néhány fotót a környékről, kis utcákról, emberekről, aztán metróztunk a kulturális központig. A környéken döbbenetes látnivalókkal szembesültünk, kezdve egy parkban felállított kertitörpékhez hasonlító, színes, műanyag kutyaszobrokkal (azt a gyenge kifogást hozták fel, hogy a kutya éve van… kíváncsi leszek, mi lesz ott a sültcsirke évében), a habverő kezű fémrobot szobrokig. Keveredik mindenhol a modern és régi, a drága és gagyi. Néha a város hasonlít egy óriási, felfújható, rózsaszín mikuláshoz, néha pedig modern üzleti negyedeket láthatsz. Reméltük, hogy a kulturális centrumban majd megmutatják, mitől lett ez így.
A kirendelt idegenvezető mellett eleinte sokan álldogáltak, de később olyan érdekfeszítő volt Jasmine, 5 éves kislány kalandja Taipei utcáin, a rizstermesztés története, vagy a földbe szerelt gördeszkán végigutazható belváros, hogy a végére csak páran lézengtünk erre-arra. Végignézhettünk egy panoráma vetítést Taipei történelméről, majd kószáltunk az épületben.
Az igazi tudásanyagot a kísérőinkkel való beszélgetésből lehet igazán megszerezni, én személy szerint minden helyi kultúrával kapcsolatos dolgot megkérdeztem (tudjátok… mennyi a hátmasszázs, stb.). Azt azért megtudtuk, mik a különbségek a kínaiak és taiwaniak között, akár láthatóak, akár viselkedésbeliek, vagy hogyan lehet értelmezni az írásjeleket, hogyan viselkedj az utcán, étteremben, a lányokkal, kik az ismert taiwani filmsztárok, rendezők (Ang Lee pl.) stb. Nagyon érdekes dolgok vannak errefelé.

A várva várt látnivaló azért még csak ezután jött: A Taipei 101, a világ legmagasabb épülete. Az aljában pláza jellegű központ van, a legdrágább helyi boltokkal, szállodával. A tetejére a világ leggyorsabb liftjével lehet feljutni. A gyorsulásérzet kb. olyan, mint mikor a repülőgéppel felszállsz, a lift sebessége 1000 m/perc. A 89. emeleten van a kilátó, sajnos túl sokat nem láthattunk, mert köd volt, de azt mondták, hogy jó magasan vagyunk… 🙂 Ez a mondat 200 pénzbe került. 🙂 Az azért elég érdekes, hogy a szél erejét ebben a magasságban egy épületen belüli, hidraulikusan alátámasztott 5 méter átmérőjű, lengő gömbbel ellensúlyozzák.

Miután kinézelődtük magunkat, úgy döntöttünk, hogy a világ elektronikai cikk árusításának központjában benézünk néhány kütyüboltba. Na kérem szépen. Egy egész utca van tele bazár jellegű számítógép-, kamera-, játék- és telefonboltokkal, kipakolva az utcára, halomra ömlesztve a drágábbnál-drágább cuccokkal. Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy repülőgéphátuljnyi plazmatévével megyünk haza, ki kell ábrándítanunk: majdnem minden számítástechnikai cucc ugyanannyi, mint otthon! Ciki! Azért azt megjegyzem, hogy az Ipodok majdnem a felébe kerülnek az otthoniaknak, és a laptopok is egész jó áron vannak. De azért nem nagy durranás.

Mivel egész nap járkáltunk, lassan fáradni kezdtünk, benéztünk a verseny mai fordulójára, ahol a taiwani együttesek léptek fel, majd hazajöttünk. Később beugrottunk a központba kajálni halat, csirkét, embernek való cuccot, pici sétálás a környéken, majd haza. Most 1 óra van itt, úgyhogy a képfeltöltés után alszunk, mert holnap verseny. Most Barni is írni fog asszem, további képek itt: flickr

Holnap virtuáltali, Miki voltam.