web analytics

Szóval megnyertük. És rettentően örülünk, fel voltunk pörögve és minden ilyesmi. De csak elölről mindent! Nem biztos, hogy nagyon vicces lesz, mert elég fáradt vagyok…
Reggeli után rögtön el kellett indulni a beállásra. Ez errefelé úgy megy, hogyha nem érsz oda, akkor ki vagy zárva, sőt ha ellenkezel, biztos fejbe is lőnek. Szóval nagyon rugalmasak, sietni kellett. Természetesen azt nem mondták, hogy az egész beállás kezdetére kellett ott lenni és nem a sajátunkra, tehát még volt egy óránk… Minden fellépőt ugyanabba a koedukált öltözőbe tettek, ami azért nem volt probléma, mert legalább megnézhettük az európai fiúk és taiwani lányok közötti fizikai különbségeket. 🙂
A beállásra 10 perc volt, egy kicsit rá is paráztunk, mert – természetesen – taiwani gyártmányú mikrofonokat adtak. A Bose monitorozás egész jól szólt, és tényleg befejeztük időben. A lényeghez tartozik az is, hogy itt bármit kérsz, azt 2 perccel előtte már megkapod, így a technikushoz intézett kéréseinkhez nyomtattak kottát és bejelölték, mit, hol, hogyan akarunk. Profi.
Délután próbáltunk aludni egy órát, de kb. háromszor szakították meg a pihenésünket, úgyhogy a végén már csak egy angol szó lebegett a szemem előtt: bloodshed… 🙂

A mezőny erős is volt meg nem is. Volt 4 európai zenekar és sok taiwani, de ezek közül az igazi nagy ellenfélnek az Okai-Singerst és az Ois Voice-t gondoltuk. Barni mondta, hogy Ignácot benevezte a legjobb szóló díjra, engem pedig a legjobb átirat díjra. Kicsit féltünk, hogy hogyan fogunk szólni, mert elég göthös a társaság. Nem tesz jót a hangnak ez a madárinfluenza végstádium. Gergő nagyon beteg, de az egyik kínai srác adott neki valami port, ami elvileg csodaszer.
A versenyanyagunk elég kemény volt: Fragile, Le Ragazze, Szerelem, Call Me Al, voltak benne szép pillanatok, az egész teljesítményünket 75%-osra értékelem. A zsűri szerencsére többre értékelte annak ellenére is, hogy kifutottunk a megengedett időből. Később bocsánatot kértünk a velük való megbeszélésen.

Szóval megnyertük az első díjat! Szép szobor, jó lóvé, mindenki rohanni fog kütyüket vásárolni… 🙂
Ignác megnyerte a legjobb szólót a Le Ragazze-val, én pedig elhoztam a legjobb átiratnak járó díjat. Örülünk Vincent. Gyuriék (Dream and Beauty) csináltak csomó fotót, videót, vettek nekünk pólót, jelvényt, és nagyon köszöntük nekik, hogy itt lehetünk. Nélkülük nem ment volna.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan alakultak meg a rajongótáborok, alig győztünk dedikálni, fotózkodni.

A helyi kis parti után tettünk egy sétát a night market-banben, ahol volt szerencsénk megkóstolni a rákos, tojásos osztrigát, és ittunk 100%-os kiwilevet. Helyben préseltek mindent. Természetesen muszáj volt enni a "büdös tofuból" is. Evés közben egy ismerős dallam járt a fejemben ("Halott zsiráfok illatát… nyögik a fák… asszem így van).

Most végre itthon vagyunk és aludni fogunk. 3 óra van. Majd holnap írok még érdekes dolgokat.
Most viszont jó éjt! Miki