web analytics

Taicsong és Cuki – Nap, a negyedik

Robogunk a vonaton Kausung felé, és a legkondinál már csak a lelkiismeretem kínoz jobban: bizony, gyerekek, nagy itt a blogrestancia! Szóval tegnaptól ma délelőttig Taidzsongban voltunk. Mérete lazán középszerü, csupán 1 millóan lakják, ami Taipei 2,6 milliós lakosságához képest valóban kevesebb. Jobb a levegőjük is, biztos mert kevesebben szíjják. Vendéglátóink nagyon kitettek magukért: az állomáson egy 3 autós flotta várt minket, egy Lexus, egy Honda végül a fő attrakció, egy Hello Kitty-stílusban felpimpelt Nissan Micra. Cuki! Gergő rögtön be is szállt. A szállásunk Tajvan eddig egyetlen agrártudománnyal foglalkozó szakközépiskolájának tanárszállásán volt. A nagy meleg ellenére a változatosság kedvéért lekapcsolt légkondik vártak minket. Felkapcsoltuk őket. Fantasztikus helyen – puccos, de igényesen kialakított étteremben – ebédeltünk pazar ételeket. Sok mindenből adtak keveset. Volt kezdetben poor-tea (ejtsd, ha akarod, angolul, de ne csészéstül, mert az eltörik – hi-hi!), és shao-long-pao. Ez utóbbi hússal töltött főtt tészta – grande ravioli. Vendéglátóink nagy erővel biztattak kóstolásra és kiváncsiak voltak az eztán következő arckifejezésünkre. E riasztó előjelek ellenére minden tényleg nagyon finom volt. Lakmározhattunk bárányból, édes-savanyú sertésből, zöldséges táskából és párolt halból. Köretként természetesen rizs járt, de adtak finom párolt zöldséget is. Desszertként különböző gyümölcsökből lehetett választani, és kínai süteményt is felszolgáltak, ami kül- és belalakra nyers, kakaóval töltött tésztához hasonlított, marcipán állaggal. Végül kávé. Ebéd után belátogattunk egy kínai népművészeti boltba, ahol sok érdekességet láttunk, szép ruháktól és szobroktól kezdve különböző porfogó mütyűrökön át egészen a szépséges és sokszor ötletes-praktikus kínai bútorokig. Mikinek mindez nem volt elég, úgyhogy többedmagával elment egy másik hasonló boltba, míg kis csapatunk másik fele hazament pihenni. Mindkét félnek megérte: mi jót aludtunk, Miki pedig vett egy szép kínai mondásos falra akasztható papírt. Az esti koncertünk minden idők egyik koncertje volt, helyszínt, technikát, egészségügyi állapotot (főleg szegény Gerit) tekintve egyaránt. Gergő olyan rosszul volt, hogy csak egy kínai orvosnak köszönhettük, hogy egyáltalán be tudtuk fejezni a koncertet. A koncert után rajongók hada fogadott minket, de állásaink profi módon kilakítva vártak: vörös bársonnyal borított asztalok, alkoholos filcek, meg minden. A rajongói had elvonulása után egy kedves kis tetőtéri helyen láttak minket vendégül: kaptunk itt is sok finom kínai falatot. Vakuk itt is vívtak, és a helyi TV interjút is készített velünk. Vacsi után éjszakai piacra mentünk, ahol ettünk kacsanyelvet, néztünk maszkot. Ja igen, a maszk. A maszkokat a helyiek a légszennyezés ellensúlyozására használják elsősorban a robogósok. Sebészmaszkra emlékeztet, sőt van, aki konkrétan azt hord, de a többség pamutból készült egyszínű vagy színes-mintás fajtát visel: a cucc divatos kiegészítővé nőtte ki magát, ugyanis. Akartam Fool Moon-os pecsétet is csináltatni, de nem sikerült sajnos. A többiek találtak viszont egy jó pecsétboltot, úgyhogy nekik már van. Képzeljétek el, itt a személyes pecséthasználat még többé-kevésbé dívik: az ember leírja a nevét, vagy (ha tudatlan turista) lejegyzik neki fonetikus kínai jelekben, amit a pecsétárus pár perc alatt kifarag és már kész is a perszonalizált nyomóegység: kúl, gyorsan lehet autogramot osztogatni!

Nap, az ötödik

Végre picit jobban kialhattuk magunkat, a vonatunk ugyanis 11 után indult. A taidzsongi vasútállomás kissé Gaudí-stílusban dekorált: a peron ülőalkalmatosságai gyanánt különböző érdekes formájú szobor szolgált. A vonat pontosan érkezett, rajta három kísérővel: Yukóval, Christinnel és nővérével Catherinával, valamint a Mezzotono és az Ois Voice tagjaival: jól esett viszontlátni őket. Még a vonaton tök rendesek voltunk: megleptük a két csapatot és a három kísérőt 1-1 dedikált Fool Moon CDvel, mindnyájan nagyon örültek! A Mezzotono egyik tagja, Daniela megmutatta készülő albumát: ennek a nőnek elképesztő hangja van! Azok a színek, azok az ívek… tényleg nem semmi. Mondtam is neki: come un angelo! Ennek nagyon megörült. Kausungban busz várt minket, és elvitt a szállásunkra, valami önkormányzati épületbe. A mákos olaszok ezután a tengerpartra mentek, mi pedig az Ois Voice-szal beállásra. Kausung Tajvan második legnagyobb városa, másfél millió derék polgárral. Ennek megfelelően a koncerterem mérete is igen impozáns. A beállás után végre igazi, helyi igényekhez igazított meki-klónt kóstolhattunk: zsemle helyett rizsbundában van a cuccos! Vacsira pedig tofuszerű, zöldmoszatba csomagolt búzacsírás-rizses csirkét kaptunk – Gerinek és nekem nagyon ízlett… A koncerten két helyi kórus és az Ois Voice, illetve mi vettünk részt, a Mezzotono a közönséget internacionalizálta. Elmondták, hogy a második kausungi kórus (melynek tagjai egyébként cézárnak öltöztek és reneszánsz dalokat énekeltek) úgy énekelt olaszul, hogy csak a műsoruk után fejtették meg hogy ez olasz. A közönség itt is nagyon lelkes volt, bár kicsit kevesebbet kellett dedikálnunk. Amilyen fáradtak voltunk, végül is nem is volt nagy probléma. A koncert után “házi”bulit rendeztünk a szállásunkon: bevásároltunk az utunk alatt egyébként sokat használt, csak általam eddig nem említett hosszan nyitva tartó, épp ezért 7elevennek nevezett boltban, kísérőink pedig pizzát rendeltek (tényleg! És nem is volt rossz!).

•••

Másnap a Mezzotono korán indult (hüp-hüp) úgyhogy nélkülük vettük nyakunkba Kausungot és környékét idegenvezetőnkkel, Hajcsár Megnemfejtedmitmondokangolul Juliával. Ellátogattunk egy nagy Buddhista templomvárosba Kausungtól nem messze. Szerzetes-kísérőnk egy végtelenül nyitott, jó humorú osztrák származású fickó volt, aki sokat mesélt nekünk a buddhizmusról, és kultúrális különbségekből fakadó ahányházannyiszokás változatairól. Ebédre vegetariánus ételt kaptunk a város egyik éttermében… igen van ott sok étterem, mert a templomrendszer major turistaközpont, ahová sok éhes turista látogat. Olyan jó fejek voltak, egyébként: érkezéskor kaptunk zöld teát és “ping-an-fu”-t, egy selyemzacsit benne áldással és egyéb jókívánságokkal. Áldásosztó szütyő. Később bronz világbékekívánó medaliont osztogattak – kötelező kiegészítő szépségkirálynőknek! A templom után ellátogattunk a kausungi brit konzulátus épületébe – ma már inkább kulturális központként és kávézóként szolgál. Ezek a britek aztán tudták hová építkezzenek: gyönyörű kilátás nyílt a tengerre és a városra is. A túra Régi-Kausungban (a mai város melletti szigeten) fejeződött be. A társaság jó része nagy vehemenciával vágyott saját bélyegzőre, ezért felkerestük az egyik helyi bélyegkészítő és kulcsmásoló kisiparost és adtunk neki programot este 7ig. Végül mindenki kapott bélyeget, de nem ez a lényeg, hanem az időközbeni program. Megvan, gyerekek, ezt is kipipálhatjuk: a Dél-Kínai tenger langyos habjai közés vetette magát a Fool Moon vokálegyüttes két mindenre (akkor épp fürdésre) elszánt tagja, Geri és Barni. A víz okés, picit langyos, és Tajvan-szagú, dehát Tajvan is Tajvan-szagú: miért pont a tenger legyen kivétel! Ja, jut eszembe, H.M. Júlia, tudjátok, a guide, naponta többször is utalt arra, M.-nevéhez méltó módon röviden (éérteeed, RÖVIDEN…☺) hogy hosszú időt tölthetünk a beachen, mert tegnap olyan szépen énekeltünk. Ez mindenkit felvillanyzott ☺. Fürcsi után a sétálóutca egyik vendéglőjében kiválő tengeriherkentyű-asszortimentet tettünk magunkévá. Vótott garnélarák, osztriga, kagyló, párolt hal, rák, köretként rizs és mindenféle párolt zöldség. Mindezt kínai radlerrel öntöttem le: errefelé a sört, illetve érthetetlen okokból csak a Heinekent zöld teával keverik: király! Otthon bevezetem, terjesztem frencsájz naty üszlet!! Mí mék bíg máni! Este hivatalosak voltunk Ois Voice-ostul egy utolsó protokoll-eseményre. Az előző napi koncerten fellépő kórus vendégül látott minket az iskolájukban. Aranyosak voltak: mindenfélét kérdeztek tőlünk a zenénkől, meg hogy mi tetszik nekünk Tajvanban. Sokat énekeltünk: a két csapat külön is, együtt is, végül ők is énekeltek, és kaptunk ajándékot: a kórus egyenpólóját. Vokáltündékkel volt dolgunk: Vocal Elves Music – derült ki a feliratból. Az estét egy kis kiülős bodegában zártuk egy laza sörözéssel, illetve én (állítólag eleddig példátlan módon) Taiwan Beer / Green Tea kombinációval. Radlerkorcsolya gyanánt apró sült folyami halat haraptunk. Másnap – blogíró idő szerint ma – reggel korán kellett ébredni, mert a vonat 8.25-kor indult. Taxiba ültünk, hogy mindenki lássa, úgy mentünk el az állomásra. Jaj, bocs, tudjátok, a fáradtság… Most ülünk a vonaton, ülünk a vonaton, ülünk a vonaton, és kész: megyünk Taipeibe. Ha minden jól megy, gépre szállás előtt még betereljük a bennünk felgyülemlett élmény-mondatrajt a világhálóba, hogy amíg szállunk, legyen nektek kapás! Mindenkinek aki ezt a blogot olvasta sok boldogságot és boldog karácsonyt kívánok! Ha a bejegyzéseim a dolgok élménybeszámolói részét tekintve nem is voltak kimerítőek (ellentétben Miki naplójával ami profi munka ugyanis) remélem kaptatok egy kis keserédes… ja, nem: édes-savanyú hangulatot az itt eltöltött egyébként komolyan bombasztikusan fantasztikus néhány napról! Szasztok Skacok, legyen veletek az Erő (de ne az összes, mert felszálláskor és jut eszembe utána is, a gépünknek szüksége lesz az Erő Felhajtó oldalára), a tofu, mek minden és mindenki akit/amit szerettek!
Nyihao!
Barni
Ja, majd Miki is ír…:)