web analytics

Miután reggel 5 órát vonatoztunk (ami nem volt túl megterhelő a helyi járatokon), 1 körül megérkeztünk Taipei-be. Az összes együttes csomagját elszállították a kórusszervezet központjába, míg mindenki szélnek eredt, hogy az utolsó bevásárlásait megejtse. Mi a CD-k elszámolása miatt ugyancsak a központba mentünk. A végső egyenleg 240 db eladott CD 3-4 koncert alatt. Az nem is rossz.
A felmarkolt lovettával elrohantunk a műszaki negyedbe, hogy megvegyük a régen vágyott iPod-jainkat és egyéb cuccokat. Ja, csak megemlítem, hogy egy 10 emeletes áruházban is megfordultunk, ahol nem úgy van a liftezés, hogy nyomogatod a gombot, aztán amikor nyílik az ajtó, benyomod a bentlévőket, hogy ne tudjanak kiszállni. Liftes kisasszonyok irányítják a forgalmat, sorba kell állni, és mire egyáltalán bejutsz a liftbe, már gondolkodsz a ráncfelvarráson. Lefelé gyalog jöttünk. Gyorsabb…:-)
Visszataxiztunk a központba (óccsóért van), ahol megtörténtek az utolsó ajándék CD osztogatások, összepakolások, majd meghívtak minket egy búcsúvacsorára. A vacsora után megegyeztünk Ray-jel, hogy ott hagyjuk a maradék lemezeket, amiket ő majd elad.
Összeszedelőzködtünk és indultunk a reptérre. Itt tudatosult mindenkiben, hogy elmegyünk. A kísérőink pityeregtek, nekünk pedig nem volt túl sok hangulatunk megtenni az utolsó lépéseket a kapukig. Ahogy Gandalf mondaná: "Itt, a taipei repülőtéren véget ér a mi szövetségünk. Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny szomorú. Srácok, itt az idő!" Vár ránk egy 15 órás repülés.