web analytics

Néhány érdekesség.
Mostmár a többedik étkezés után vagyunk, úgyhogy lassanként lehet tudni, mit esznek rendszeresen. Az egyik ilyen dolog a kimcsi, ami tulajdonképpen salátalevél vagy zöldség csípős-fűszeres mártásban. Rizs mindig van, kis tálkában adják eléd, ezt használjuk tányérként is. Általában van egy fő tál, ebből húst és sült zöldségeket tesznek bele egy saláta- vagy másfajta levélbe, és egyben kapják be. Onnan veszel, ahonnan szeretnél, kis falatokat. Általában minden csípős, nekem ma egy kis sült halat sikerült találnom, ami nem volt az, és egy kicsit sajnáltam is, hogy ott kellett hagyni a nagy sietség miatt, mert végre jól lakhattam volna.
Az autók nagy része Hyundai errefelé, de sok olyan márka van, amiről még nem is hallottam. A nyugati autók nagyon ritkák, ha kell nekik egy design, valamelyik autógyártó lemásolja és kész. Sokkal kevesebb motoros van, mint Tajvanban, de itt is divat a száj elé rakott kendő a szmog miatt. (Ja, a vezetőnk, Jude, nem éppen a legjobb sofőr, akit láttam. Szinte mindig neki akar tolatni valaminek. Peti – a hangmérnökünk – ma már nem bírta tovább nézni, és átültette őt az anyósülésbe.)
Itt az emberek nincsenek annyira belebutulva a technikába. Persze menő a nagyképernyős GPS – kétszer akkora mint otthon -, de nincs kényszeres túllicitálás maroktelefonban vagy számítógépben. Itt nincs is GSM hálózat, ezért is nem tudunk senkit sem hívni, vagy hívást fogadni. Általában elég lassú gépek vannak mindenhol, nagyon kevés a Wi-Fi lehetőség, viszont dívik a nagyképernyős LCD TV – persze nem a szállodákban -, mivel itt van az LG és a Samsung központja. Ami olcsó, az a fényképezőgép és kamera.
tt is van Lagzi Lajcsis műsor, mi megtaláltuk a TV-ben és egész este röhögtünk. Sokkal merevebb nép mint a tajvaniak, minden meg van előre szervezve, nem sok mozgásteret engednek dolgokban, és nem szeretik, ha nem úgy van, ahogy ők kitalálták. Előre le kellett adni a műsorokat – aminek mi nem nagyon örültünk -, és szépen beállították nekünk a színpadot olyanra, ami nem nagyon tetszett, de minket erről nem kérdeztek meg. Szóval egy kicsit furák…
Ma amúgy nem kellett túl korán kelni (8.30), megreggeliztünk 9 körül (nagyjából európai reggeli, ami nincs benne a szoba árában), aztán aludtunk még, hogy végképp kiküszöböljük a jetlag által okozott fáradtságot, aztán délben elindultunk Daejeon-ba. Nagyon szép a vidék, sok érdekességet lehet látni útközben. Legalábbis nekem ezt mondták, mert én általában a kocsiban bealszom. 🙂
Megérkeztünk fél 4 körül a mai koncert helyszínére, egy hatalmas, 1500 fős koncertterembe, aminek a bejáratánál óriási Fool Moon molinó fogadott minket. Mindenki nagyon előzékeny volt, találkoztunk a magyar intézmény egyik főmuftijával, aki "Jó napot!"-tal fogadott minket, és megköszönte, hogy eljöttünk. Naná, hogy eljövünk, nem?
Kaptunk két fullos öltözőt zongorával, megismerkedtünk a hely igazgatójával, aki átnyújtott nekünk egy pár igen igényesre sikerült plakátot és szórólapot, aztán bejárhattuk a színpadot. Itt persze szembesültünk a színpadképpel és az erőszakos "mondjátokmármeghogymileszésazlegyen" hangulattal. A beígért 2 óra beállásból persze 20 percet akartak csinálni, de minket ez nem nagyon érdekelt. Azt akartuk, hogy jól szóljon a koncert. Beállás után vacsora, ahol természetesen én megint nem tudtam túl sok mindent enni.
19 órakor kezdtünk, 1000 ember vett jegyet, akiknek a kezdeti merevségét a végére sikerült feloldanunk. Összességében véve nagyon király buli volt, eléggé el is fáradtunk. A szervezők meghívtak minket egy teázásra egy jazz klubba, ebből végül egy kis utóvacsora lett. 11 körül elindultunk a hotelbe, ahol végre van internet, úgyhogy most innen írok. Mondták, hogy ingyen lehet telefonálni is haza, de nem sikerült, úgyhogy valószínűleg Magyarországra nem működik a dolog.
Külön szobákat kaptunk, és realizáltam magamban, hogy ez egy elég magányos dolog. Nincs kivel röhögni egész este. Gabcsival még kiugrottunk a környékre körülnézni, venni valamit inni, aztán gyorsan haza is jöttünk, mert rádöbbentünk, hogy ez egy elég zúzós városrész.
Lassanként 3 óra van, úgyhogy épp ideje lefeküdni, de nem kell korán kelni, 11-kor fogunk reggelizni… 🙂 A képek lassan jönnek, az előző bejegyzésemet javítottam, belinkeltem a színész képét is, akivel összefutottam.