web analytics

Másnap (surprise-surprise) átaludtam a reggelit. Ok? Lásd az első bejegyzés címét, de az okfejtést azért megosztom mindenkivel: [24 óra ébrenlét után hangos gondolkodás.] "Minek állítsak ébresztőórát? Reggel úgyis fel szoktam kelni, biztos elkapom a reggelit." Hát nem, de a sarki fűszeresnél azért benyeltem 1-2 falatot.

Az utunk Daejonba nem volt túl hosszú és jórészt Szöulban töltöttük (dugó, ugyebár) de lehetett volna hosszabb, ha az autópályán – ami szintén be volt állva –  nem vehetjük igénybe a buszsávot. Itt ugyanis már egy 9 személyes autó is igénybe veheti. Utunkat Peti is gyorsította, aki sofőrként gyakorlatban is kamatoztatta a kresztáblákon elhelyezett sebességhatárok alapján levezetett közlekedésaritmetikai tézisét: ha a tehetautók mondjuk 50-nel mehetnek, a személyautók meg100-zal, akkor egy kisbusz (a kettő kevercse) 150-nel. Odaértünk.

A helyszín a Daejeon Culture & Arts Center, egy MÜPA-szerű 1500 fős koncertterme, profi fénnyel és hanggal. Nem volt időnk volt a beállásra, és a koncert előtt még meg is vacsiztattak minket, úgyhogy a végén rohannunk kellett, nehogy lekéssük a saját koncertünket ami 7-kor (értsd 7:00:00:00:00:00:00:00-kor) kezdődött. És tényleg, mert igyekeztünk nagyon. Jude segített nekünk kivasalni az ingjeinket. Pontosabban ránctalanította őket egy gőzfújóval (amit azért hívok így mert pont úgy nézett ki mint egy porszívó ami gőzt fúj).

A koncert hatalmas siker volt, a közönség jól szórakozott, és Jude, a helyi koncertterem igazgatója valamint a Daejeon Budpest testvérvárosi bizotság elnőke  büszke volt ránk. Mondhatom, mi is magunkra. Koncert után egy helyi olasz étteremben ettünk olasz kaját és ittunk mellé chilei bort. Majd alvás.