web analytics

>Az első szabad nap. Elhatároztuk, hogy ma végre a tenger habjai közé vetjük magunkat, de először jól megreggelizünk. Ebből annyi valósult meg, hogy kb. a fele társaság volt képes lekászálódni fél 12 körül a szálloda elé, így a reggeliből ebéd lett, a fürdést pedig elhalasztottuk 3 utánra, mert délben azért – felhők ide vagy oda – itt is lángra lobbansz 20 perc alatt a napon.
Úgyhogy háromig blogírós, fényképválogatós partit rendeztünk, miközben a TV-n keresztül megismerkedhettünk a helyi zenecsatorna sztárjaival, a koreai Márk, Kozsó, L.L.Junior és Dopeman zenéjével. Viszont volt full a cappella dal is! 3 előtt elkezdett esni az eső, így hatig inkább az alvást és pihenést alkalmaztam, nemúgy mint Barni, aki ennek ellenére is nekiindult a hullámoknak. A csávó mindig ezt csinálja: annál jobban vonzódik a vízhez, minél hidegebb, minél hullámosabb és minél több van belőle. Egyszer biztos kell majd tartani miatta egy víz alatti koncertet tengeri uborkákba énekelve és hínárral a nyakunk körül… (Ezzel a kis… heringgel…:-))
6 után vacsi, Jude ismét választott nekünk egy helyi különlegességet – és nem végre, Gabcsi szavaival élve, "rákkal töltött tüdőembóliát", hanem -, rizzsel töltött egész csirkét levesben, ami nem volt csípős… Viszont sótlan… Kezdem érteni, miért nem láttunk még egy kövér embert sem. Most én is jól lakhattam, egész jó volt,  és megkóstoltuk a ginseng-pálinkát is, aminek leginkább alkoholos reteklé íze volt. Utána leszorítottuk egy-egy süteménnyel egy közeli cukrászdában – így már tényleg nagyon jól éreztem magam -, és kivonultunk a tengerpartra.
Sétáltunk, beszélgettünk, aztán mindenki elszállingózott, Jude meg én pedig beszélgettünk éjjel 1-ig.

Akartam még említeni, hogy a szobában ezúttal volt fürdőkád, bár itteni méretre, úgyhogy ha megpróbáltál fürdeni, enyhe magzatpózban, a fürdőszoba ajtaját kinyitva – a láb kinyújtása érdekében – tehetted meg. A WC-k pedig mindenhol űrkorszakot idéznek, gombok meg kapcsolók mindenhol, az egész meg egy fotelhez hasonlít, úgyhogy ha rá akarsz ülni, előbb felszállási engedélyt kell kérni Houston-tól.
Holnap repülünk Jeju (ejtsd: Csedzsu) szigetére. Úgy néz ki, percről-percre beosztották az időnket a következő napokra, úgyhogy én magamban már el is neveztem Schedule-szigetnek (ejtsd: szkedzsuöl).

Néhány érdekesség is akadt mára. Az éttermekben az asztalokra kis, mágneses gombokat ragasztanak, amivel jelezni lehet, ha valamit szeretnél. Mennyire egyszerű nem órákat várni, míg a pincér arra jön, és nem utolsó sorban olcsó megoldás.
A gyalogosoknak nem nagyon adnak elsőbbséget, borzasztóan rosszul vezetnek, és nem az egyenesen haladónak van elsőbbsége a sávot váltóval szemben! A rendőrlámpák vízszintesen állnak, mint az autóversenyzőknél, a gyalogos lámpák pedig rögtön villognak, de legalább nagyon sokáig.
Az autók ajtajára kis kék szivacsok vannak ragasztva, védve ezzel az ajtónyitásnál a fényezést, de Jude azt mondta, leginkább azt jelenti: "Nézzétek! Új autóm van!".
Busan tengerparti része és a szálloda, ahol énekeltünk, tényleg jakuza környék, előfordulnak bandaháborúk is, éjjel pedig a Need For Speedből ismert tuningolt verdák szaladgálnak mindenütt.