web analytics

A blogírás és a nagy mennyiségű kép feldolgozása miatt lassanként alig alszom. Mindenesetre a http://www.flickr.com/photos/foolmoon címre felkerültek az eddig kiválogatott fotók.
Megőrülök attól, hogy mindenhol reggel 9.30-ig befejeződik a reggeli. Így már 8.30-kor fel kell kelnem, ha esetleg még enni is szeretnék valamit, aztán ismét lehet aludni 11.30-ig. Ez így nem nagyon egészséges, csakúgy, mint számomra az, amit adnak. Igazából nem nagyon szeretek sültkrumplit, sülthalat, pörköltet és szalonnát, vagy hurkát kolbásszal enni reggelente, úgyhogy lehet, hogy végső elkeseredésemben egyszerűen kihagyom és kész. Gabcsival úgyis rászoktunk esténként, hogy veszünk valami kekszet meg italkülönlegességet, azzal elvagyok, ha nincs mit enni egész nap.
Itt is fordítva működik egy csomó dolog, mint például az egyszárnyú csap, amit lefelé nyomva kell megnyitni, vagy a távirányítón a gombok. A szobákban meglehetősen kevés a konnektor, a fürdőszobában pedig nincs is, így napok óta nem tudtam megborotválkozni normálisan.
Viszont érdekes italokat lehet kapni a boltokban. Például lehet 500mg-os C-vitaminitalt venni, de sokfajta palackozott gyógytea is létezik, amiből megkóstoltam egy 17 teából álló keveréket és a kukoricateát. Ittunk még szójatejet, ami nagyon ízlett, Geri mindig rizslevet szopogat, de finomak a gyümölcslevek (természetesen elég sűrűek) is, Barni kedvence pedig az Aloe Vera üdítő.

Tegnap délben indultunk el a szállodából. A terv az volt, hogy ebéd, aztán irány a déli part és a legjobb fürdőhely Jejun. Ebédre már akadtak nem annyira fűszeres dolgok is, köszönhetően Jude-nak, aki miattam előre szól mindenhova, hogy legyen ehető kaja is. Héjában főtt krumpli, sült hal, apró halak, rizs. A többiek ismét algás-zöldséges-csípős békalencséket ettek sütve-rántva, levesben és szárazon.
A sofőr felajánlotta, hogy út közben megállhatunk egy tea ültetvénynél és az ahhoz tartozó múzeumnál. Volt egy kiállítás teaivó csészékből és teákból (amiket meg lehetett szagolni és venni), a büfében pedig lehetett zöld teából készített süteményeket és jégkrémet venni. Ebből a jégkrémet megkóstoltam, elég fura élmény volt. Az íze a pisztácia és az elrágott teafű között található, édeskés felhangokkal, keserű utóízzel. Na, ez tényleg olyan volt, mint Zuzu Petas-szal beszélgetni… már aki ismeri a poént ("enyhén szórakoztató, de inkább fájdalmas" – Ford Farlaine Kalandjai).

Hogy még időben (mert csak fél 5-ig értünk rá) leérjünk az óceánhoz, sietve el kellett indulni. Nem tudtam mire számítsak, de amikor megérkeztünk leesett az állam. Gyönyörű, fákkal borított, magas sziklahasadékokon belül egy öbölben volt a fürdő, kulturáltan előkészített öltözőkkel, lábmosóval és tusolóval tették otthonossá. A nap eléggé tűzött, így a logikus döntés egyértelműen a víz megrohanása volt. Minden nagy víztömeghez fűződő élményem eddig hideg és libabőrös volt, de ez a vízhőmérséklet felülírt mindent. Az első olyan tenger, amibe azonnal bele tudtam menni vacogás nélkül. A víz tiszta, a part homokos, rengeteg ember kapaszkodik a jelzőbólyákba, minket pedig nagyon szerethetett a partőr, mert elég sokszor visszafütyült. Nyilván a kötélen túlról. A maximálisan eltölthető 1 órát bőven kihasználtuk, fotóztam is sokat.
Fél 5-kor elindultunk beállni a ma esti koncert helyszínére. A kórusfesztivál itteni rendezvényének nyitószáma voltunk egy 25 perces műsorral. A helyszín egy mesebeli táj közepén egy vízesés lentebbi szakaszán átvezető hídon túl volt (tisztára mint a Híd Terabithia földjére), egy sziklák közé épített színpadon. A környezet leírhatatlan, a képek majd beszélnek: kristálytiszta, tükörsima felületű folyó díszpontyokkal, kacsákkal körbevéve behajló fákkal, sziklákkal, a kisebb csobogókon hidak vezetnek át.  Egy az egyben tündeföld a Gyűrűk Urából. A hangbeállás után vacsora a közelben, átöltözés, aztán vissza.

Az eleinte ritkás nézőszám meggyarapodott, mire a színpadra kellett lépni. Szórakoztatóbb műsort énekeltünk, ami nagyon tetszett a közönségnek, akik legfőképp turistákból és fellépő kórusokból álltak. Jelen volt már a másik európai acappella együttes, a Klangbezirk is, akik ma érkeztek Frankfurtból. Egyelőre elég tompák voltak a repülőúttól, és úgy hallottuk, enni sem tudtak semmit, mert egyáltalán nem ízlik nekik az étel errefelé.
Az azért feltűnő itt, hogy a kóruskultúra legalább olyan erős mint otthon. Csakhogy amíg otthon lefelé tendál, itt egyre erősebb. Éppen ideje lenne már otthon is beletörődni, hogy az új generáció új zenére is vágyik, csak így lehetne életben tartani az otthoni színvonalas kórusokat. A koncert után vissza a szállodába, mára már nem volt több program, viszont pihenni kell, holnap két fellépés is lesz.