web analytics

Na, ez egy fárasztó nap volt. A reggeli ismét 9-kor, utána viszont nem aludtam vissza, hanem a maradék képeket rendezgettem, hogy Ti, otthon tudjatok mit nézni. Tessék szépen megköszönni! 🙂
12-kor indulás ebédelni a Klangbezirkkel közösen. Ismét volt nekem szánt étel – sült hal, így mostantól nem lehet okom panaszra. Utána indulás beállni az első helyszínre, amely az első Jejun töltött napon meglátogatott koncertterem volt. Az ajtó fölött kint lobogott a magyar zászló (!), bent hatalmas transzparensen a képünk, még beljebb pedig nagyon meleg fogadtatás. A hangcucc itt Meyer Sound volt, és végre élvezhettük az acappella éneklést minden al- és felhangjával együtt. A cucc összehangolása után maradt 2 óra szabadidőnk, tehát el tudtunk ugrani egy közeli néprajzi és földrajzi múzeumba, hogy tanulmányozzuk a helyi kultúra fejlődését, valamint a vulkanikus sziget születését, köveit és állatait. Bár eléggé fáradtak voltunk, meleg is volt rendesen, de érdekesnek találtuk.
Utána visszamentünk a helyszínre fellépni. Közönséget ugyan nem sikerült nekik szervezni, de minket ez nem zavart. Ahogy lejöttünk a színpadról, rögtön rohanni kellett a szállodával szemben lévő, szabadtéri színpadhoz, hogy beálljunk. Itt Gáti Peti (a hangmérnökünk, aki a fotókon úgy néz ki, mint Sayid a Lostból) sikeresen felmérgelte magát a helyiek hozzá nem értésén. Amikor megérkeztünk, a hangtechnikusi minőségben beugró halászok még kábeleket forrasztottak, a fodrászok pedig csak rohangáltak a színpadon. Nagy nehezen sikerült valamilyen hangképet összeállítani, de Petinek sokat köszönhettek azért, hogy ez összejött.
Nem nagyon értem a műsorpolitikájukat. Itt nem úgy van, hogy a fő fellépő a végén van, és ő a nagy durranás. Ááá! Itt a legelején lemegy a legbulisabb program (MI), aztán pedig untatják a jónépet Can You Feel The Love Tonight-ot éneklő koreai kórusokkal. Mivel félreérthető okok miatt nem volt ráadásunk, az egyik nagyfőnök elkezdett szervezkedni, hogy a végén énekeljük el az Arirangot, mert azt nagyon szereti. Végül ez a project nem jött össze, mert a hangtechnikusok eltűntek a mikrofonokkal együtt… Kérem?…
Elég sok CD fogyott, és sokan jöttek autogramot kérni és gratulálni. Jejun ez volt az utolsó fellépésünk, úgyhogy ezt megünneplendő, kaptunk egy nagyon szép üvegplakettet a vendéglátóinktól az igényes előadásokért meg az ittlétünkért. Végül Jude meghívott minket a McDonald's-be vacsizni 22.30-kor. Na ettől leszünk majd igazán rosszul egy hét zöldésgrágcsálás után… (Amúgy ezt a Klangbezirk kérte, mert ők tényleg nem ettek már napok óta). Mi úgy kezeltük a helyzetet, hogy megkóstoltuk a helyi különlegességeket, például a rákos hambit.
Holnap szabadnap, és megnézünk mindent amit érdemes, többek között az Unesco által a világörökség részévé nyilvánított lávabarlangokat!