web analytics

Az egyetlen teljes szabadnapra beterveztük az összes látnivalót Jeju-n, ezért már 8.30-kor felkeltünk, hogy a reggeli után, 9.30-kor el tudjunk indulni. A személyes sofőrünk, aki kisbuszával mindig készenlétben állt, és minden igényünket igyekezett kiszolgálni, most is adott tanácsokat a körút leggyorsabb lebonyolításához. Egy ideig a Klangbezirkkel együtt mentünk konvojban, szegényeknek útközben tönkrement a légkondijuk, így ők hamarabb leszedálódtak.
Az első állomásig útba ejtettünk egy tengerparti sziklás fövenyt, ahol az emberek kőrakásokat készítenek, hogy egy kívánságuk teljesüljön. Ahogy elnéztem, senki sem élvezte túlságosan a félálomból kirángatott, köveken és rákokon bukdácsoló jelenlétet, de szerencsére nem maradtunk túl sokáig, és végre elindulhattunk az első nagy program, egy tengeralattjáróban eltöltött 40 perces halnézés felé. Nagyon jónak kellett lennie, mert a beugró 50 dolcsi volt.
Először Jejuról átvittek minket egy kisebb szigetre, egy nagyon látványos, barlangos sziklafalhoz, ahová megérkezett a tengeralattjáró, ami természetesen sárga és zöld volt. Szépen lassan bepréseltek vagy 50 embert, köztük egy óvodás csoportot a hajóba az ablakok mellé, majd lemerültünk. Már reggel óta szó volt arról, hogy ez az utolsó derült nap, mert közeledik a tájfun, de arra nem gondoltunk, hogy ez kihatással lesz a merülésre. A víz teljesen zavaros volt a hullámzástól, a kapitány alig látott valamit, és 25-30 méteren állandóan odaverte a hajót az aljzatnak. Homályosan felderengett néha egy-egy kisebb hal, amit úgy próbáltak a búvárok felturbózni, hogy a hajó körül eledelt szórtak a vízbe. (Ezt csak akkor hagyták abba, amikor az egyiküket elragadta egy 9 méteres cápa… :-)) nem…).
Szóval nem túl sokat láttunk, szegény gyerekeket pedig végképp nem kötötte le. Azt nem értem, hogy ha tudják, hogy nem lehet látni semmit, miért nem mondják előtte, miért indítanak új csoportokat, vagy miért nem adják olcsóbban a jegyeket? Mindegy. Úgy gondoltuk, hogy ez nem ronthatja el a hangulatunkat, úgyhogy menjünk egyenesen a hegyre! 🙂 A "hegy" tulajdonképpen a világörökség részének nyilvánított vulkántölcsér, amit egy 15 perces mászással lehet megközelíteni. A fotók majd mesélnek, mindenesetre ezt semmiképpen nem akartuk kihagyni. Nem is lett volna érdemes.
Következő úticélunk egy másik világökörség kincs, a szigeten található lávabarlangok legnagyobbika. Kb. 1 óra alatt bejárható üreg, amit egy 300000 évvel ezelőtti lávakiömlés hagyott maga után. Egy kicsi jobban is cizellálhatták volna a barlang bemutatását, mert a gyenge kivilágítás miatt gyakorlatilag a lábunkat és néha a plafont tudtuk bámulni. A legvégében le lehetett fotózni a legnagyobb lávaoszlopot, aztán visszafordulni egy Indiana Jones-t megszégyenítő meneküléssel, hogy kiérj időben, mielőtt a tüdőgyulladás végez veled a lépcsőkön. Szóval elég hideg volt, és miután kijöttünk a párás melegbe, egy darabig a fényképezőgépeket és a szemüvegeinket sem tudtuk hatékonyan használni.
Úgy döntöttünk, éppen ideje egy utolsót fürödni a Jeju északi részén lévő tengerparton. Elképesztő, mennyire meleg és tiszta a víz. A nap pedig este 6-kor is úgy süt, hogy 1 óra alatt simán lebarnulsz. Kb. fél 8 körül visszaindultunk a szálloda környékére, hogy egy elképesztően jó vacsorát fogyasszunk el. Volt benne wasabi-s mártás (ami kicsit erősebb az otthoni tormánál), sokféle nyers hal, rák és kagyló, sült halak és hallé, mindezt pedig olyan sokáig öntöztük a helyi vodkával, hogy a végére már nem éreztük az ízek, legfeljebb csak az ülés és felállás közti különbséget.
Elvileg hivatalosak voltunk egy fogadásra, ahova sajnos már nem értünk oda – éjfél előtt páran bealudtunk, míg néhányan 3-ig próbáltak küzdeni az alkohollal az éjszakában. Az egyik titkos kívánságom teljesült: 7 éve van együtt a Fool Moon, de ez volt a legelső alkalom, hogy együtt olyan istenigazából kirúgtunk a hámból.
Mivel a holnapi koncertet lemondták, Mr. An úgy döntött – Jude véleményétől eltérően -, hogy menjünk vissza Seoulba egy reggeli géppel, ami nem bizonyult egy bölcs döntésnek. Hogy miért, az kiderül a holnapi adásból.