web analytics

Csak sebtiben pár dolog, amit gyorsan le tudok írni, míg az elődöntő utáni szünet tart. Visszajöttünk a szállodába, 6-ra kell visszamenni a verseny helyszínére.
Most kivételesen már nem mi versenyzünk, hanem amíg a többiek várost néznek és mulatoznak Taipei utcáin, én a Tajvani Nemzeti Acappella Versenyen zsűrizek. A zsűri a Niniwe, Vokaldente, O-Kai Singers és Fool Moon vezetőiből, valamint helyi zenészprofesszorból és híres énekesnőből áll.
22 acappella együttes (nagyon dícséretes) versenyez azért, hogy jövőre kimehessen Grazba a Vokal.Total-ra, nemzetközi vizeken is megmérni magát. Már most meg tudom mondani, ki fog nyerni, mert annyira kiugrott a mezőnyből, hogy ihaj, de persze nem teszem. Van még emellett eredeti dal díjért és kínai népdalfeldolgozásért folyó küzdelem is. Otthon ebben az évben megpróbáltuk mi is beindítani ezt a folyamatot, de még nem sikerült. Remélem, jövőre menni fog, mert én is ilyet szeretnék, ami itt van. Tökéletesen megszervezett dolog részesei vagyunk megint.
Na, az együttesekről… Hát, kedves barátaim… Olyanokat láttam és hallottam… Szerencse, hogy abban a pillanatban sosem vett kamera. Néha könnyesre tudtam volna magam röhögni, de nem lehetett. Vissza kell tartani. 🙂
Először is alap, hogy mindenkinél van szájdob, pedig sokszor nem is kellene. De erőltetik.
Olyan koreográfiák vannak, meg ruhák, hogy már nem is kellene énekelniük sem. De az intonálással hatalmas gázok vannak. Mivel keleti népség, ezért nincs egy normális basszus hang, mindenki tenor meg szoprán, vékony, levegős hangképzéssel. Lüktetés és feeling csak keveseknél, viszont iszonyatos szintű cukiság megy! Ha láttatok már TV-ben ilyen ösztönkorbácsoló harisnyában és szoknyában táncolgató, copfos, magashangú lánykákat, akkor tudjátok, miről beszélek. Ja, és tényleg ilyen, a TV nem túloz!
Namost képzeljétek el, ahogy 5 ilyen kiscsaj (összesen 18 évesek) meg 2 fiú kiáll, és elkezd ezekkel a bekapcsolható fénykardokkal koreográfiázni, és éneklik Rihanna – Please Don’t Stop The Music-ját. Kőkemény lábgépegyelős diszkónóta, előadva cukormázba csomagolt, fényszivárványos muffinos sütőpapírhangon… 🙂 Ledobtam a láncot. A Vokaldente-s sráccal nem tudunk hova bújni az asztal alá, annyira röhögtünk. Az együttes értékelős papírra, ahova addig ilyeneket jegyzeteltem, mint “Jó intonáció, gyenge basszus, szépen körülírt dallamok”, csak ennyit írtam: “Ez vicc, baszod!” (Bocsi, true story!)
Egy másik együttes kijött főzőkanállal, wc-papírral, tepsivel, előadták, hogy ők az Acappella-ház, aztán elénekeltek hamisan valami cukiságot. Volt még máshol nagyon komoly kínai rap-betét meg színes ruhák. Csak ennyire emlékszem. 🙂
És ezt állítjuk szembe egy olyan együttessel, amelyik kijön és tökéletesen elénekel egy The Real Group nótát. Acappella in Acapulco, hogy mást ne mondjak.

Szóval most fel vagyok dobva, mert még nincs vége, megyek vissza a 8-ból választani egyet. 1-től 100-ig kell pontozni, mostmár komoly tétje van, sok pénz meg utazás.

Szívmelengető apróság, hogy a helyszínen Fool Moon is szól, míg a közönség várakozik. Játsszák a Pásztorok, pásztorokat is. Tetszik nekik. 🙂 És a sok kis apró figyelmesség, kávé, kaja, gyümölcsök, ha közben megéheznél. Legalább ketten nézik minden kívánságodat, kísérgetnek, odajönnek emberek, hogy mi a helyzet a Fool Moon-nal, meghogy egy egész osztály jön a koncertre holnap. 🙂 Szóval ilyenek.
Ha visszajöttem, még írok. Akkor körül nálatok épp késő délután, tehát blogolvasós idő lesz.

(Ja, esik és borult egész nap, de legalább meleg van, 25 fok.)