web analytics

Most hallottam Christine-től (4 évvel ezelőtt ő volt a vezetőnk, amúgy zeneszerző és énekes is), hogy a családja nyitott Tajpejben egy kávézót A House néven, ami Acappella Házat akar jelenteni, és teljes egészében az acappella énekeseknek és együtteseknek szentelték a helyet. Ja, és a legtöbbet játszott CD a Fool Moon itteni lemeze. És elmagyarázta azt is, hogy a versenyen azért jöttek tepsivel meg főzőkanállal, merthogy ők tényleg az A House alkalmazottai voltak. Bocsi. Így már értem.
Szegeden gondolkodtunk még régebben azon Kolóval, hogy kellene csinálni egy teljesen acappella klubot, olyat, mint ami Münchenben van. És ott lehetne megrendezni mindig a fesztivált, amúgy meg zarándokhely és kávézó lehetne. Itt Tajvanban már van ilyen, csütörtökön el is megyek megnézni.

Egyébként reggel végre normális időben kelhettünk. Fél 10-re lementünk reggelizni, ahol lehetett választani sonkás szendvics meg marhahúsos hambi közül. Én az utóbbit kértem, de megbántam. Ha Tajvanban vagy, egyél úgy mint a tajvaniak. Közben kis hangszórókból körbe-körbe játszották Varga Viktor “Lehet zöld az ég” c. számát nyenyerére és zongorára. Most ne röhögjetek, komolyan mondom, szöveg nem volt, de a dallam és a harmóniák egy az egyben. Ez egy ilyen univerzális, minden néppel meg lehet etetni dal. 🙂
Aztán megint aludtunk egy kicsit, aztán jött Yuko és átvezetett minket egy plázába. Vigyázz! Mégy az utcán, kosz, büdös, kismotoron maszkos emberek, nyomortelep, aztán nyílik egy fotocellás ajtó és belépsz a Westendbe. Mondhatni, vigyázz, a Westendbe rohansz! 🙂
Nem érted az összefüggést. És bent rendesen a földszinten kajáldák egymás mellett. Nem KFC és Apropó és stb., hanem Kincsungáj, Kantancsi és Kungpaomaj vagy ilyenek, tele helyben készített büdös levesekkel, állati tetemekkel, növényi hulladékkal.
Választottam egy biztatóan kinéző levest, amiből a haldarabokat kihalásztam, a többit meg megette Gabcsi, mert ő úgy sem érez most ízeket.
Gerit látnotok kellene! Amióta leszálltunk a gépről, boldog. Haláli nyugalom ült ki az arcára, mosolyog és boldog. Jó ezt látni. Azt mondta, hogy olyan mintha igazából ez lenne az otthona. Mondtam neki, hogy takarítson ki. 🙂

Ebéd után egy laza két órás út Tainanba, amit én megint átaludtam, ugyanis ekkor pótoltam be azt a kieső időt, amíg NEKTEK ÉJJEL BLOGOT ÍRTAM! 🙂 A szálloda megint állat, szép, tiszta, dupla franciaágy, wifi.
Az esti koncert a helyi egyetem többszáz fős előadótermében került megrendezésre. A koncert előtt végre megérkeztek a CD-ink, szépek lettek, összeraktunk pár darabot, összesen az 1000-ből most százat hoztak el, gondolták elég lesz. 🙂 Hehe! Nem lett! 🙂
Gabcsi hangi állapota miatt picit átírtuk a műsort, ma inkább táncoltunk. Nem ezt várták, de azért tetszett nekik. 🙂
Na jó, ez azért nem igaz, csak betettünk egy Barni-féle szólószámot, ami nagyon bejött nekik. A teltház sorai között felfedeztem az O-Kai Singers-es, zsűris kollégát is, aki végigflashelte a koncertet. A Mókus-féle Népdalnál pedig piszkosul számolta a 7/8-adot.
A közönség hihetetlen itt. Gyakorlatilag bármit csinálhattunk volna már a vége felé, a sikítástól nem lehetett hallani. Sok-sok visszataps és ráadás következett, majd ismét a dedikálás, amit fegyelmezett sorban várnak több százan. Ezekről készült rengeteg fotó és videó, majd töltögetjük fel. Szeretnek kezet fogni, megölelni, de nagyon fegyelmezetten és illemtudóan. Úgy kigyúrták már a telefonnal saját magukról szembefotó készítését, hogy egyszerűen nem tudnak tévedni.
A végeredmény: 1 millió fotó, 8 millió autogram és ölelés, 13 kézfogás és 99 eladott CD! 🙂

Visszavittek minket a szállodába, illetve az egyik autóval Gáti Peti vitt vissza minket. A nő először meg volt rémülve, hogy mi lesz, de aztán hozzászokott ahhoz, hogy az autó tud lendületesen is menni, és nem tiltakozik a zöldlámpánál. 🙂
Úgy voltunk vele, hogy így este 11 körül már nem kellene enni, de ők mégiscsak elcibáltak minket egy tradícionális kínai étterembe. Nem bátnuk meg. Várt ott minket néhány rajongó az egyetemről, beültünk az asztalokhoz, és a tulaj folyamatosan hozta ki a finomabbnál finomabb kajákat. Sajtos csirkét rendeltem irgalmatlan finom mandarinlével. Tomi végre evett egy jó halat, kb. akkorát mint a felkarom, Barni gyakorlatilag mindent evett (halat, zöldséget, asztallábat, neki általában mindegy), Geri pedig ismét boldogan elfogyasztott egy rakat rákot. És mindezt a végén megfejelték egy tajvani sörrel.

Most 3.07 van itt, úgyhogy lefekszem. Néztük a TV-ben, van tájfun, éppen délen kerüli el Tajvant, de a Dél-Kínai tenger felé tart, ezzel érintve a szingapúri és shanghaji repülőútvonalunkat. Most egyelőre úgyis csak kivárni tudjuk, mi lesz, elvileg el fog menni. Jelenleg 30 fok van. Otthon milyen az idő? 🙂