web analytics

Ennyit foglal el ugyanis az a mennyiségű kép és videó, amit ma készítettek rólunk a kis mobilkamerás rajongók.
Megint fél 1 van és megfogadtam, hogy most lefekszem, mert holnap 7-kor indulunk, de lehet, hogy nem állom meg, és leírom, mi is volt ez. Mondtam Yukoéknak, hogy nekem egy nagyon gyors autót hívjanak, mert csak 9-re megyek le. 🙂

Ismét délben keltünk. Nehéz lesz így hozzászokni a helyi időszámításhoz, de a blogolás és videószerkesztés még azután vár ránk, hogy éjfél vagy 1 körül visszaérkezünk a szállodába. Ne értsétek félre, ez örömteli időtöltés. Úgy néztem, mindenki kitesz magáért hülye/vicces bejegyzések terén. Szóval délben megérkezett Ray is Taichungba és a szálloda előtt találkoztunk vele. Ray az egész hókamóka szervezője, ő szokta kísérni a tajvani együtteseket Grazba is. Elvitt minket curry-s étterembe, és elkezdte taglalni, hogy akkor a workshopos cuccokkal mi van, mire mi kitérő válaszokat adtunk. Nincs nagyon ínyemre ez a Keynote-prezentáció gyártás, de Barni nagyon készséges, és segítségként felajánlotta sokéves tapasztalatát.

Ebéd után megint autóba ültünk, és most nekem sikerült azt a hölgyet választani sofőrül, akiről – mint később kiderült – mindenki tudta már, hogy Tajvan legrosszabb vezetője. Az autópályán mindenki lehagyott minket, 80 helyett 60-nal ment, szétváló sávoknál pedig a végletekig húzta a választást, szinte már azt hittem, felmászunk a betonra. Aztán megpróbálta bevenni a kanyart is 40-nel (egy olyat, amin Gáti Peti általában 120 és 150 között szokott túlesni), de nem sikerült, úgyhogy a közepén lelassítottunk. Mire megérkeztünk az állomásra, már a számban volt a töltött shotgun, de még időben kimenekülhettem, miközben éppen leparkolni próbált egy busznyi helyre. Nem sikerült neki. Yuko persze mosolygott a bajsza alatt.
Apropó bajusz! Na, az nincs. Senkinek. Se bajusz, se szakáll, se kézszőr. Gabcsi mondta, hogy Ray-nek van némi borostája, de aztán megegyeztünk abban, hogy valószínűleg már 3 éve gyúr rá. Errefelé nem nagyon pörög a Gilette biznisz.

A vonaton volt időm egy kis sorozatnézésre, magyar felirattal, és igazi honvágy fogott el az ékezetes betűk láttán. Egyáltalán az emberi betűk láttán. 20 perc utazás, megérkezés Chiayiba, irány a szálloda, ami most egy kicsit vidéki motel jellegű, olyasmi, ahol az amerikai filmekben a bankrablók megszállnak és lemészárolják egymást másnap reggelre 3 dollárért. Kevés pihenő után pedig a helyi egyetem előadóterme várt minket.
Nagyobb volt, mint tegnap, a mai előadásra 800-an jöttek el. A terem mérete miatt sokkal visszhangosabb volt minden, már a fülmonitor sem segített sokszor, akkor meg már végképp nem, amikor elkezdtek sikítozni. Elkövettük azt a hibát, hogy a Mana-mana alatt a srácok lementek a színpadról énekeltetni, és majdnem kitört a Beatles-láz. Tomit egy kicsit megszaggatták, majdnem kiütötték egy fogát is, Gergőt körbeölelték, megfogdosták jól, Gabcsi és Barni megúszta egy kicsit kevesebbel. Fentről úgy nézett ki, mint az amerikai foci, amikor az egész ellenséges csapat ráugrik a labdával futó srácra.

A koncert után ismét a tegnapi jellegű őrület, most nem írom le, úgyis jönnek majd a videók. Yuko kitalálta, hogy először azoknak dedikálunk, akik CD-t vettek, és max. 30 percig. A mostani tömeg gyorsabban oszlott, sokan csak kezet fogni jöttek oda, vagy ölelkezni, vagy csak köszönni. 80 lemez fogyott, tegnap 73, azelőtt meg 97. Ez szép arány ha azt nézzük, hogy otthoni kiadású lemezzel már fent lennénk a Mahasz-listán.
Koncert után a helyi önkéntesek (nyilván lányok…) meghívtak minket egy helyi étterembe (értsd: nyitott kricsmi), és mindenféle érdekességeket raktak elénk: vörösbabból készült töltött tészta, édes leves, zöldséges omlett, zöldséges hússal töltött tésztagombóc és édes bundás kenyér. Italnak pedig mandulás szójatejet és rizstejet kaptunk.
Ment még egy kis fotózkodás (nyilván… Csak tudnám, mit csinálnak ezekkel a képekkel otthon… Felteszik a gépre és a következő együttes előtt nyomnak egy DEL-t?… Vagy másnap felkelnek, belenéznek a telefonba: “Hát emmeg ki?”. És DEL. ), rajongás, ilyesmi, aztán végre elszabadulhattunk.

Készítettem videókat, majd teszem fel azokat is, csak hadd menjek most aludni. 🙂