web analytics

Pillanatnyilag hajnal hármat mutat az óra, nemrég jelentkeztünk be és rendeztük be magunkat a szingapúri szálloda szobájába. Szerencsére most végre aludhatunk legalább délig, már épp kezdtünk kimerülni.
Nem leszek bőszavú, az utolsó tajvani napunk elég gyorsan eltelt.
Mivel történt egy kis félreértés, Gabcsival egy órával előbb keltünk mint kellett volna, de végül ki tudtam használni a délelőttöt. Nyugisan összepakoltam, megborotválkoztam, szétválogattam a cuccaimat – most ugyanis úgy indultunk útnak Szingapúr felé, hogy csak egy kézipoggyásszal, ennyire lesz ugyanis szükség erre az egy napra, amíg itt vagyunk.
A hotelből való kijelentkezés után eltaxiztunk a TCMC-be (ez az Acappella Community) és elkezdődött az elszámolás. Örömmel közölték velünk, hogy az itt lévő együttesek közül mi adtuk el a legtöbb CD-t (szám szerint eddig 350-et). Ameddig Barni velük együtt dolgozott a számokon, én elugrottam egy közeli Apple boltba körülnézni. Kb. 20 percem jutott az egész akcióra, de nagyon nem is akartam venni semmit, csak egy kicsit kimozdulni. A többiek éppen végeztek az irodában, úgyhogy ismét taxiba vágtuk magunkat és irány a Taipei 101, hiszen Tomi és Peti még nem volt itt, és ezt semmiképpen nem akarták kihagyni. Addig mi ebédeltünk finom KFC-s menüt. 🙂
Aztán vissza a TCMC-be a csomagokért, búcsú Raytől és meg sem álltunk a reptérig.
Mivel csak kézipoggyászok voltak nálunk, segítettünk a Vocaldentének felvinni a gépre 2-3 bőröndöt, aztán elbúcsúztunk Yukotól és Tomtól, felszálltunk a gépre, és 4 óra múlva megérkeztünk Szingapúrba, ahol éppen 26 fok van. Holnap 31 lesz. Hallom, otthon már mínuszok is vannak? 🙂
Míg a reptéren a németek Burger Kinges hulladékot vacsiztak, az egyik szingapúri szájdobos csávó megkínált minket sörrel, Barni pedig csillogó szemmel tépte szét a kartonokat. Aztán a srác barátnője foggal nyitotta ki az üvegeket. 🙂
A helyiek szereztek nekünk buszt, amivel elvittek a szállodáig. Már a buszból is jól látható volt, hogy ez az egyik legtisztább és legnormálisabb környék Ázsiában. Így sötétben is sokkal jobban tetszik mint Tajvan. Normális házak, gondozott terek. Ja, és nem lehet rágózni! Szigorúan büntetik a csikkek eldobását és a köztéri cigarettázást, a rágózást, a szemetelést és a köpködést is! Ez egy rendes környék.
Hozzáteszem, Tajpejben is rászóltak Tomira a metróban, hogy ne rágózzon.

A szemben lévő kis boltban van végre kókuszlé és normális édesség. A tajvani kamuédes cuccoktól már teljesen kivoltam.
Holnap ebéd, beállás (a világ egyik legjobb és legdrágább hangcuccán! Ciki lesz olyat mondani, hogy szarul szól…), aztán elmegyünk a világ legmagasabb óriáskerekére, aztán pedig koncert. Egyelőre ennyit tudunk.
Hoztunk magunkkal 100 CD-t, hátha gazdára találnak.