web analytics

Japán, este 23.00:
Öt, a reptéren vásárolt whiskeytől enyhén kapatos férfi egy kisbuszban száguld Osakaból Kanazawa felé. Az egyik a padlón fekszik, a másik négy a jobb oldalon ülő sofőr mögötti székeken merült álomba. A 15 fokos hidegben derengő, ködfényes városok és az autók pislákoló lámpái összemosódnak előttük, de ők álmukban csak abban reménykednek, hogy amikor felébrednek, az elmúlt nap eseményei csupán homályos álomképekként fognak felrémleni előttük.

18 órával ezelőtt, Szingapúr, reggel 4.30, minden terv szerint:
Hozzávetőlegesen 2 és fél óra alvás után csörög az óra, még fejünkben zsong a tegnap esti szingapúri belváros látványa. Menni kell, 4.30-kor a recepciónál vár minket Derrick (a helyi vezetőnk), hogy kikísérjen a reptérre.
Miután 4.50-kor még mindig nem kerül elő, úgy döntünk, beszállunk néhány taxiba, és magunk hajtunk ki a terminálhoz. Többen azon gondolkodtunk, miért kell egy reptérre 2 órával a gép felszállása előtt megérkezni, miért nem lehet csak egy kicsit tovább aludni, ám erre a kérdésre rövidesen egy nagyon szürreális választ kapunk.
Ezzel a nappal kapcsolatban az volt a legnagyobb félelem, hogy a négy gép közül bármelyik késni fog, vagy nem érjük el az átszállást. De senki nem számít a spanyol inkvizícióra!
A beregisztráláskor mindannyian átadjuk az útlevelünket Barninak, aki a pultnál lévő szép szemű maláj lánynál próbálja átverekedni az együttest a másik oldalra. A lány mögött lévő indiai fiú az eltérő útleveleket vizslatja, mutogatva azokat egy kollégájának, miközben csodálkozó pillantásokat vetnek az általuk soha nem látott nemzet hivatalos okmányára. A lány kinyomtatja a jegyeket, a hátul álló fiúk pedig visszanyújtják az útleveleket, majd kihúzzák Gabcsiét a kötegből, a fényképes oldalt külön a kezünkbe nyújtva, mondván ez így nem érvényes, mert ki van szakadva. Barni nyilván reklamálni kezd, hogy ezt ők nem így kapták meg, de váltig állítják, ez már így volt (hozzáteszem, a jegyek ki vannak nyomtatva! Akkor mikor is?), úgyhogy Gábor nem folytathatja az utazást, amíg be nem szerez egy ideiglenes okmányt. Egy hivatalos felettessel való beszélgetés és a magyar papírgyártás felemlegetése sem mozdítja előre az ügyet, így az együttes azt a döntést hozza, hogy Gábor Szingapúrban marad, megpróbálja minél előbb elérni az előző nap a koncerten jelen lévő nagykövetasszonyt és férjét, hogy még ma állítsanak ki egy ideiglenes útlevelet, valamint a nagynehezen beszerzett kínai vízumot is pótolják bele. A CD pénzekből származó bevételek nagy részét odaadjuk Gábornak, majd búcsút veszünk tőle, ígérve, hogy amint Taipeiben landolunk, felhívjuk, hogy hogyan tovább.

Szingapúr-Taipei járat, 10.00, elméletben 1 millió mínusz:
Az együttes összedugja a fejét, hogy milyen lépéseket tegyünk meg a felborulni látszó Japán koncert érdekében. Rengeteg érv és ellenérv elhangzása után azt találjuk a legoptimáisabbnak, hogy felvesszük Gabcsi csomagját Taipeiben, majd Ray és Yuko segítenek megkérdezni, hogy Gabcsi Osaka-Szöul repülőjegye érvényesíthető-e úgy, hogy ő a Szöul-Osaka járaton nincs fent, hanem valahogy eljut Osakaba nélkülünk, egy esti Szingapúr-Osaka járattal. Bármi is ennek a végeredménye, mi elmegyünk Japánba, hogy négyen megtartsuk a koncertet, hangzik ahogy hangzik. Így a japán fél nem bukik csak egy keveset a jegyek árának egy részének visszatérítésén, Gabcsi pedig egyenesen menjen Szöulba, ahol várjon be minket 30-án.

Tajpej repülőtér, 11.00, elméletben 700.000 bukta:
Ray és Yuko rendkívül készégesen segítenek nekünk a részletek kinyomozásában azalatt a másfél óra alatt, ami adatott Taipeiben. Kiderül, hogy ha majd Gabcsi nem száll fel a Szöul-Osaka járatra, akkor elvész az Osaka-Szöul jegye, így nem csak a Szingapúr-Osaka, hanem az Osaka-Szöul is plusz kiadásként jelentkezik, arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy találunk járatot, ahol van szabad hely, akkor pedig a Shanghai is ugrik.
A japán fél, volt csoporttársam, Évi közvetítésével kijelenti, hogy a koncert nem maradhat el, ez Japán. A koncert szponzora felajánlja, hogy megveszi Gábornak az esti Szingapúr-Osaka jegyet, csak jöjjön el, teljes értékű koncertet szeretnének.
Tomi könnyített táskáinak segítségével a magunkhoz vett, további plusz 70 CD-vel együtt is sikerül Gábor bőröndjét becsekkolni. Ray és Yuko a kapuig kísérnek minket, mi pedig átlépünk a határon. 3 perccel később Barni észreveszi, hogy a rohanásban és telefonálásban nem figyelt a fényképezőjére, amit valószínűleg az előző repülőgépen hagyott. Szólunk Yukoéknak, hogy jöjjenek vissza, majd az információs pultnál megpróbálják a jelenlévő értetleneknek elmagyarázni, hogy szerezzék meg a gépről a fényképezőgépet.
Tomi, Geri és Én előre megyünk beszállni a gépbe, közben észreveszem, hogy a rohanásban a csomagom regisztrációs jegye eltűnt az útlevelemből, így már csak imádkozni tudunk, hogy ne legyen gond a csomagokkal Japánban.
A Gabcsival való beszélgetés során kiderül, hogy már kora délutánra lesz ideiglenes útlevele, kínai vízumostól, mindenestől. Évi Gabcsival tárgyal az esti Szingapúr-Osaka járatról.

Taipei-Szöul járat, 14.00, elméletben 500.000 bukta:
Sikerül valamennyit enni a gépen, az idegesség jót tesz a mai fogyókúrának. Az újabb számítások azt mutatják, hogy a japánok rendezik Gabcsi repülőjegyét, amit a japán 500.000 helyett Gabcsi vesz meg Szingapúrban 210.000 forintért. Még mindig nincs tényleges infó a Japán-Korea útvonalra, így 16 óra utánra marad annak megszervezése.

Szöul reptér, 16.50, elémletben 200.000 forint bukta:
Sikerül Gábort elérni, aki azt mondja, hogy éppen annak néznek utána, hogy hogyan juttathatnák mégis vissza az Osaka-Seoul járatra. A transzfer után mi is elkezdünk nyomozni, később kiderül, ez nem lehetséges. Felhívjuk az otthoni utazási irodát, ahol Anna utánajár egy 29-i Osaka-Szöul járatnak, az ára 155.000 forint, le is foglalták. Felhívjuk Évit, aki újabb felajánlást tolmácsol a japán szponzor részéről, egy Toyoma-Szöul jegy, amely kb. 120.000 Ft lenne. Mivel a kérdéses járat nem fapados, reménykedünk, hogy kis eséllyel, de engedik lemondani Gabcsi előző fogalálását, amelyet később Annának sikerül is kiviteleznie, így abból visszakapunk 80.000 forintot.
Közben kiderül, hogy a Toyoma-Szöul oda-vissza kell, hogy legyen, így a teljes ár 160.000 forint. Felajánljuk Évinek, hogy Gabcsi jegyét mi intézzük, ezt már ne vállalja fel a szponzor. Véglegesítjük a foglalást Annánál, aki megelőlegzi nekünk az összeget (ezúton is köszönet érte).
Apró finomítások a japán vonatjegy foglalások terén, átrendezés, időegyeztetés, kő szívről leesésének hangja.

Szöul reptér, 18.55 boarding, 75.000 forint bukta:
Egy ilyen nap után a fejenkénti 12-13 ezer forintos mínusz gondolata hatalmas megkönnyebbüléssel tölti el az együttest. Ezt a szintű feszültséget csak egy üveg whiskey tudja levezetni, így a Szöul-Osaka járaton belekortyolunk az italba, miközben el-elbóbiskolunk.
Japánban minden jól megy, leszámítva a határon álldogáló bürökraták kötözködését és a Nikko hotel nehézkes megtalálását. A csomagok rendben vannak, ezzel szerencsénk volt.
A taxi a hotelnél vár minket, minden csomagot és felszerelést bepakolunk, és elkezdjük 4 órás utazásunkat Kanazawa felé.

Jumbo taxi, 0.13, félúton Kanazawába:
Mindenki alszik, csak a kisbusz hangja duruzsol. Az utasok halvány szendergéssel készülnek fel a hajnali érkezésre. Holnap 1 órakor egy újabb koncertnap virrad, addig pedig hagyjunk mindenkit csendesen megfeledkezni arról, mi történt ma.