web analytics

“… Szeretném, ha maximálisan elégedettek lennétek az itteni szereplésetekkel. Először is a szervezők Rajtatok kívül csak a Klangbezirk-et engedték be a fesztivál résztvevői közül az Esplanade-ba, ami önmagában egy nagy elismerés. Ez a hely Szingapúr kulturális központja. Amikor megépítették, a minta a sidney-i Operaház volt. (Nem a formájáról beszélek.) Egy igazán ütős helyet akartak létrehozni, amire az egész világ odafigyel és amivel azonosítják Szingapúrt. Ebben az épületben fellépni nagy dicsőség, a lehetőség azonban önmagában még nem garantálja a teltházat. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a helyiek főleg az itteni kultúrát részesítik előnyben, ha a könnyedebb műfajokról beszélünk, akkor elsősorban a koreai arcok jöhetnek számításba. Így, ha úgy vesszük, hendikeppel indultatok és nagyon hamar ledolgoztátok a hátrányt. Pedig közben nem is néztetek ránk ferde szemmel. Tavasszal láttam a Durianban (ez a közkedvelt neve, de ezt biztosan mondták Nektek) a Chicago musicalt és kongott a nézőtér. Nem egyedi eset volt. Nálatok megteltek a sorok. (Nem is értem a MÜPÁ-t.) “Sikoltozós őrület”-hez pedig még nem volt szerencsém ebben az országban, így ne vegyétek sértésnek, hogy életben hagytak Benneteket. A háromszori visszataps se volt semmi! Ilyet sem láttam sűrűn errefelé. Többnyire rezignáltan tudomásul veszik, hogy vége az előadásnak és hazamennek a legények. A magam részéről még nem döntöttem el, hogy feljelentést tegyek-e ismert elkövetők ellen előre megfontolt szándékkal elkövetett rekeszizomgörcs okozásának alapos gyanúja miatt…”

🙂
Köszönjük Somogyi Andreának a kedves szavakat!