web analytics

5.30-kor kipattantam az ágyból, majd abban a pillanatban összecsuklottam. Ennyire futotta az erőmből. 🙂 Mivel még 35-kor néma csönd uralkodott a házban, elkezdtem gyanakodni, hogy elnéztem az óraátállítást, de végül Gabcsi nyugtatott meg, hogy jól gondoltuk, itt nincs átállás, úgyhogy pakoljunk sebtiben.
Walter, a házigazda, még szűkebb szemekkel mint amivel megáldotta az ég, elkísért minket a várakozó autókhoz, majd elbúcsúztunk, és csak arra emlékszem, hogy 7-kor megérkeztünk a reptérre.
9.05-kor pontosan elindult a gép Szöulba, de a másfél órás úton csak annyira keltem fel, hogy zsákmányoljak egy zsömlét szűkösebb időkre. Időben érkeztünk, átestünk a szokásos hőképes és röntgenes ellenőrzéseken, majd kivonultunk a váróba, hogy találkozzunk Cool Jae-vel, az itteni szervezővel, akinek tulajdonképpen csak sokhónapos problémákat, megoldatlan kérdéseket és dezinformációkat köszönhetünk. Reménykedtünk benne, hogy mostmár minden rendben lesz, ha már egyszer eljutottunk eddig.

Cool Jae nem hazudtolta meg magát… Mondhatni kezd Uncool Jae-vé válni.
Miután vártunk rá egy 15 percet, Barni rácsörgött Skype-on, és a manus csak annyit mondott: “Ja, ti ma jöttök?” 🙂
Zseniális. Tehát intézte a dátumokat, a shanghaji turnét miatta kellett lerövidíteni, hogy ideérjünk még időben egy fellépésre, és most azt kérdezi, hogy “Ja, ti ma jöttök?” 🙂
Barniban elszakadt valami. Láttam rajta. Mindenki látta. Peti kéthetes kitartó optimizmus után megtört, én meg csak elkezdtem röhögni a helyzeten. Cool Jae azt mondta, hogy várjuk meg, később meg, hogy akkor együnk és vigyük a számlákat, küld valakit 2-ig bezárólag. Ez volt délben.
Némi blogírás és szunyálás után bedobtunk valami burgert, aztán fél 3-kor meg is érkezett egy csávó, aki nem beszélt túlzottan angolul, viszont nagyon lelkesen próbálta a rábízott autót és GPS-t működésre bírni. Laza 10 perc után sikerült is, úgyhogy elindultunk Szöul külvárosába, a fellépés helyszínére, egy 1000 fős terembe.

Megérkezésünkkor rögtön találkoztunk egy Metro nevű, amerikai, nagyon pörgős, kedves bandával, és egy helyi kórussal. A Metro amúgy most kezdett beszivárogni az acappella életbe, Hong-Kongban élnek, és előtte a Disney-vel volt szerződésük, de 2008 óta függetlenedtek.
Kezünkbe kaptuk az esti programot, ahol a következők voltak leírva: Foolmoon, Czutor Ignác – tenor, és egy olyan műsor, amit nem egyeztetett velünk Un-Cool Jae. Ezen már csak mosolyogtunk. Később próbáltunk beállni egy, a helyszín nagyságához nemigen méretezett cuccon, majd mondták, hogy menjünk kajálni.
Kaja közben kiderült, hogy 800 ember lesz, de a 300 CD, amit átküldtünk Tajvanból, Szöulban maradt. Nálunk pedig van kb. 30. Ja, és a polgármester szeretne kapni 5-öt ajándékba. 🙂
Barni próbált nyomatékosan tárgyalni, hogy akkor ki és hova menjen… a CD-kért, ennek annyi foganatja lett, hogy Cool Jae üzente, hogy visz este a szállodába! 🙂 Zseniális! Dél-Korea nagy gondolkodói! 🙂
A koncert elég jól sikerült, utána itt is dedikálás ütötte fel a fejét. És ekkor megjelent Jude Oh a volt főnökével. Hihetetlenül megörültünk neki, mert számunkra ő az egyetlen biztos és szervezett pont ebben az országban. Mondta, hogy velünk tart, holnap pedig ráér, hogy elvezetgessen minket erre-arra, és közben nosztalgiázzunk is egy kicsit.
A szállodában nagyon nehezen kaptuk meg a kulcsokat, nem értettük, hogy miért, aztán később világos lett. Nem lett kitakarítva a szoba, pedig tudták, hogy jövünk.
Mivel kezdett nagyon betelni a pohár, egy kicsit panaszkodtunk Jude-nak, hogy mikkel szembesültünk, mire ő próbálta védeni Cool Jae-t, hogy ő igazából acappella ember, énekes és zeneszerző, nem pedig szervező és manager. Nagy nehezen kaptunk másik szobát, aztán Barniék még beleütköztek némi internet problémába is, de miután minden tisztázódott, éjfél körül végre átmehettünk kajálni a szomszédos étterembe, ahol már várt minket a Metro és a szervezők.

Elkezdődött az evés és a helyi vodka fogyasztása, majd Jude szépen, lassan bemutatta az összes embert, aki eddig segített nekünk. Kiderült, hogy egyik sem nagy szervező, viszont mind az Acappella Society magasabb rangú vezetője, Cool Jae pedig kiváló zeneszerző és tiszteletre méltó ember. Jude mesélt róla pár dolgot, és mondta, hogy minden ellenére tisztelni kell őt, ráadásul annak idején ő dobta fel az ötletet Judenak, hogy hívjon el minket Koreába. Végül nagyon összehaverkodtunk, megismertük a csávó másik, jobbik arcát is, és elnéztük neki azt is, hogy a részleteket nélkülöző heti programot csak egy pár órával ezelőtt küldte át. Ja, és nem ő, hanem Jude, mert direkt kérte, hogy tudjon rólunk, merre járunk! Pedig Jude most nem is dolgozik, csak örömből van velünk.
Az étterem előtt megköszöntük Judenak, hogy hatékony diplomáciai érzékével sikeresen elsimította a félreértésekből adódó konfliktusokat, Barni arcát is kisimította, Petit is megbékítette, és megbeszéltük, hogy holnap 1-kor találkozunk, hogy tegyünk a városban egy sétát 5-ig. És most ő mondja a programot, mert a múltkor minket rögtön a fényképezőgép bolt érdekelt! 🙂