web analytics

10-kor ott álltunk glédában a szálloda lobbijában, hogy elinduljunk a fellépés helyszínére. Barni csak annyit mondott, hogy várjunk max. 5 percet, aztán menjünk fel a szobába, mert nem lehet tudni, mikor fog előkerülni a csávó. Ez azért kellemetlen – és pont ezért utálom én is a késést -, mert kiszúrás a másikkal. Ha azt mondják, 10-re legyünk lent, akkor 9-kor felkelünk, összekapjuk magunkat, reggelizünk és lent vagyunk. De ha a szervezés jó lenne, akkor simán mondhatták volna, hogy 12-re legyünk lent, tehát alhattunk volna 10-ig, szépen, kényelmesen összekészülődünk, még tán kávézunk is egyet, és lemegyünk délre.
Ma kiszúrtak velünk, úgyhogy egy kb. 1.5 órát el kellett valahogy tölteni anélkül, hogy visszaaludnál. Persze, ezzel nincs gond, csak rossz a szájíz. Jött a telefon 11.30-kor, hogy legyünk lent délben, mert érkezik a busz az Idea Of North-szal, és be kell szállnunk, hogy együtt vigyenek minket a 3 és fél órányira lévő városba.
Nagyon vártam már a találkozást ezzel az ausztrál együttessel. Sokat meséltek róluk Luc-ék meg mások. Nagyon kedvesek és barátságosak, és nem utolsósorban kiváló énekesek, érdemes megnézni őket a Youtube-on is.
A helyszín egy fesztiválterem, ahol fellép a helyi kórus (kb. olyan, mint az otthoniak csak táncolnak is mellé), egy koreai csapat, a Fool Moon és az Idea Of North. Beállás után vacsi, egész érdekes leves volt a fogás, rizstésztával, tojással, hússal. A koreai csapat ült mellettem, de néha azt kívántam, bárcsak ólmot öntöttek volna a fülembe. Nyilván itt így szokás, de úgy csámcsogtak és szürcsöltek, hogy a felénél gondolkodtam, hogy abbahagyjam az evést és szórakozásképp inkább apró tűket szúrogassak a szemhéjamba.
A vacsi után fellépés, egész jól sikerült, de ez annak is köszönhető volt, hogy a hasraütés szerű programkiírásban lévő dalokat – Ut queant laxis? Kérem? – kicseréltük a szokásos, bulis nótákra. A programfüzetben természetesen megint egy Ignácos képpel találtuk szembe magunkat. Fogalmam sincs, honnan szedik. Egyébként elég nagy sikerünk volt, az időközben feltűnő Jude is megerősítette ezt, és sikerült itteni viszonyokhoz mért tetemes mennyiségű CD-t is eladni. Peti hazavitte Jude-ékat a hölgy kocsijával, mi pedig visszaszálltunk a buszba, és a több liter koreai sör kíséretében jól összebarátkoztunk az Idea Of North-szal, valamint a hangmérnökükkel – aki egyébként nagyon dícsérte Petit.
Éjjel kettőkor értünk vissza, és megbeszéltük, hogy a holnapi – számomra egy kicsit herót – versenyen akkor veszünk részt, ha a Niniwe is.