web analytics

Ez a nap olyan volt, mint egy nagyon rossz hullámvasút, amiből úgy akarsz kiszállni, hogy a gyerekek nevessenek, te pedig ne dobd ki a taccsot a végén.
Az est programja: Koreai Nemzetközi Acappella Verseny, amelyben a részvétel erősen ajánlott. Ez úgy történt, hogy Cool Jae még a Barnival folytatott parttalan telefonbeszélgetések közepette emlegette, hogy lesz a turné valamelyik napján egy nemzetközi verseny, amin jó lenne részt venni, de nem tud részleteket. Elteltek a hónapok, és a részletek azóta sem gyarapodtak, tulajdonképpen tegnap este derült ki, hogy 14.30-kor kellene odamennünk a helyszínre és versenyezni olyan együttesekkel, akik a barátaink és akiket nem akarunk semmilyen helyzetben versenytársnak kezelni. Ott lesz a Niniwe, a Voco Novo (Christinék tajvani együttese, köztük olyan tagok, akiknek mi mesterkurzust tartottunk), a Suade (egy ausztrál csapat, akikkel jól összehaverkodtunk) és számos helyi, igen jól éneklő acappella csapat. A zsűriben pedig az Idea Of North és a Metro egy-egy tagja, valamint Cool Jae is. Szóval az egész egy szürreális álommá kezdett összeállni, ahol barátok ellen küzdesz, egész más stílusban, és olyan ember is zsűriz téged, aki vagy a barátod, vagy egyenrangú turnétárs volt az elmúlt napokban. Nekem nagyon nem volt kedvem az egészhez, mert tudtam, hogy a végén valaki úgyis megbántódik, bárhogy is beszéljük meg, hogy nem a győzelem, hanem a közös a buli a lényeg. Még a fődíj (2600 dollár) sem éri meg ezt.
Szóval ezen rágódtunk Fool Moonilag, szavaztunk, hogy versenyezzünk-e vagy sem, mi legyen, ha nyerünk, mi legyen, ha nem kapunk helyezést, stb. És ebbe az egészbe bele vagyunk kényszerítve, mert Cool Jae-nek be kell bizonyítania a jelen lévő szponzoroknak, hogy tényleg van értelme nemzetközi versenyt rendezni, hiszen lám, hányan eljöttek.

Reggelinél összefutottunk a többi csapattal, akiknek 12-kor volt a találkozó, hogy busszal átvigyék őket a helyszínre. És ekkor szóltak nekünk is, hogy ja, nekünk is menni kéne, Barni meg mondta, hogy ja, nem megyünk, mert nem ez lett egyeztetve tegnap. Gabcsival és az Idea Of North-os Nickkel elugrottunk a közeli NamDaeMun piacra, ahol azok az olcsó fényképezőgépek és objektívek vannak, valamint ahol annak idején a szemüvegünket csináltattuk Barnival, mert most Nick kitalálta, hogy szeretne egyet.
Fél háromkor lent voltunk a lobbiban, hogy felvegyenek minket, persze a beígért mindennapi ebéd most is elmaradt. Jött az üzenet, hogy nem jön értünk senki, úgyhogy pattanjunk taxiba, a számlát meg majd nyújtsuk be náluk. Fogtunk két taxit, és a 60 kilónyi racket meg a CD-ket begyömöszölve 1 órát álltunk a belvárosi dugó különböző pontjain, mire megérkeztünk.
Kb. 4 körül jutottunk be a koncertház nagytermébe, ahol a délben odaszállított együttesek közül még jópáran várakoztak a beállásra (!), az ebédet nekik sem fizették. Fél óra múlva ránk került a sor, mi mondtuk, hogy pár perc, amíg Peti beszerel és kezdjük, és ekkor jött az első hullámvölgy.
A két jelenlévő szervező megdöbbent arccal adta tudtunkra, hogy nem használhatjuk a saját technikát. Ekkor kifejtettük nekik, hogy a mai napig nem kaptunk semmilyen versenyleírást, amiben ez benne van, és mutogattuk a mikrofonokat, hogy gyakorlatilag ugyanazok, csak a mieink. De nem lehet. Mi meg mondtuk, hogy akkor viszont nem szeretnénk versenyezni. (Hullámhegy) Akkor finomítottak, hogy a technikát használhatjuk, de Gáti Petit nem, mivel ez egy verseny, és mindenki ugyanazt a technikus veszi igénybe. (Hullámvölgy) Mi pedig mondtuk, mostmár nyomatékosabban, hogy így meg végképp nem, mert a Fool Moon 6 tagú, és a Fool Moon hangzás Gáti Peti miatt olyan, amilyen. Tehát nem versenyzünk. (Hullámhegy) Ekkor hívták Cool Jae-t, aki nem értette ezt az egészet, és mondta, hogy kérdezzük meg a zsűrit, mert ez egy olyan felvetés, ami nem volt benne a szabályzatban, és döntsenek ők, ne mi (Kérem? Hullámvölgy). Mi pedig felajánlottuk, hogy szívesen éneklünk vendégként, de ilyen körülmények között ne kelljen versenyeznünk (hozzáteszem, a hangcucc is egy rakás szerencsétlenség volt).
Ekkor jött a dilemma. Ha nem engedi a zsűri, akkor tiszta sor, nem versenyzünk, csak fellépünk. Ha viszont engedi a zsűri, akkor végképp tisztességtelen a többi együttessel szemben, hiszen ők úgy készültek, hogy nem használhatnak saját hangmérnököt. A többi külföldi együttes is azt mondta, hogy semmilyen szabályzatot nem kaptak, nekik csak egyszerűen nincs saját gátipetijük. Cool Jae nem nagyon kezdett el dolgozni a problémán, üldögélt, cigizgetett, mi pedig közben megbeszéltük, hogy így végképp kínos lenne az egész, úgyhogy csak simán lépjünk fel, énekeljünk szépen, tegyünk egy gesztust, és ennek a dolognak biztosan lesz, aki még örülni is fog a versenyzők közül. (Hullámhegy, és innen már csak emelkedik)
Ekkor lépett oda az egyik Suade-es csávó, hogy megnézték a honlapon (Kérem? Van honlap?), és tényleg benne van a szabályzatban, úgyhogy megköszönve az igyekezetet, mondtuk Cool Jae-nek, hogy ne erőltessük tovább a dolgot, mert benne van a szabályzatban is (az érdekesség, hogy a csávó benne van a zsűriben, és ő a főszervező, de fogalma sem volt arról, hogy mi szerepel az egyébként koreai nyelvű honlapon a versenykiírásban). Szóltunk a Niniwéseknek, akik irigységgel néztek ránk, hogy nekünk végül nem kell versenyezni, a tajvani Christine pedig – mint ezt előre jeleztem már tegnap is, hogy elképzelhető – az örömét fejezte ki, hogy nem kell ellenünk küzdenie.
Úgyhogy szépen, nyugodtan átugrottunk a plázába kajálni, majd vissza a helyszínre, ahol mondták, hogy akkor mi nyitjuk meg a versenyt, mint vendég. Este 8-kor, némi frekvenciaprobléma és fellépők sorrendjének megoldása után hatalmas sikerrel énekeltünk el 3 dalt, majd az öltözőben úgy fogadott minket a Suade egy-két tagja, hogy most borzasztóan örül, hogy nem versenyzünk. 🙂 Ez kedves tőlük.
Elkezdődött egy laza sörözés és marháskodás, közben folyt a verseny. Christine nyert egy legjobb szóló díjat, a Suade egy 3. helyezést és legjobb színpadi performance díjat. Egy helyi acappella együttes, a May Tree lett a második, és természetesen – és ennek így is kellett lennie – a Niniwe lett az első. Komolyan mondom, ezek a lányok még egy döglött tehén membránként kifeszített lyukas bőrén keresztül is kristálytisztán énekelnek.
Ezután összeszedte magát mindenki, majd egy gyors buszozás (15 perc alatt megvolt) és lepakolás után átvonultunk egy közeli étterembe, ahol elkezdődött a komolyabb mulatozás. Hihetetlen élmény volt a Niniwével, Metroval, Suade-del, a szingapúri szájdobos sráccal, Christinékkel, a May Treevel, és a fantasztikusan közvetlen emberekből álló Idea of North-szal együtt bulizni.

Úgy ítéltük meg, hogy a lehető legjobban jöttünk ki egy több szempontból is kínos szituációból, nem bántottunk meg senkit, nem voltunk sportszerűtlenek sem, és közben vendégként többet hoztunk ki a fellépésből, mint elképzelni tudtuk. A zsűri tag Metros srác és az Idea of North-os lány szerint is ennek így kellett lennie, mert ahogy a Niniwének nem kellett volna versenyeznie a felsorakozott együttesekkel, úgy nekünk sem volt ott a helyünk. Ennek kiváltképp örültünk, hogy ők is így látják.