web analytics

Miután a reggelinél kitárgyaltuk a többi együttessel az előző nap gálakoncertjének különböző pici bosszúságait (szerencsére, nekünk ez szabadnap volt), 10.30-kor találkoztunk mai kísérőinkkel. Egy lány és egy fiú jött értünk, és mondták, hogy akkor metrózás a helyszínre, mi pedig mondtuk nekik, hogy a 2 rack-kel ez egy kicsit nehéz lesz. Ezzel az információval nem tudtak mit kezdeni, úgyhogy megpróbáltuk nekik kifejteni, hogy taxival kellene menni. Egy kis időbe beletelt, míg hívtak 2 taxit, bár értetlenül álltak a dolog előtt, ezért módosítottunk rajta, hogy akkor a rack-kel menjen két ember plusz a lány a taxiban, a többiek pedig a sráccal metróval. Persze a srác – egy kicsit az a fal mellett menős, tipegő lépésű, körülnézegető, szorongós típus – megkérdezte, hogy nem a Metro nevű együttesre gondolunk, ugye? 🙂
Zseni!

Miután mindketten összerakták, hogy akkor most mi történjen (kemény volt), elindultunk a metróhoz, közben csatlakozott hozzánk Peti egy ismerőse, aki itt tanít Szöulban. A két átszállást követően megérkeztünk egy bevásárlóközpontba, ahol a belső udvarban állítottak fel egy hatalmas színpadot a szabadtéren. A hidegre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy nem öltözgetünk át, amúgy is csak 4 dalt kell énekelni. Mivel sok időt kellett elütni, beugrottunk az áruházba, ahol iszonyatos mennyiségű, kirakatképre nemigen adó, kínai piac stílusú lerakatból árulták az olcsóbbnál olcsóbb bútorokat, műszaki cikkeket, háztartási gépeket.
A fellépés egész jól ment, bár a beállásra nem volt túl sok időnk. Közben összefutottunk Christine-nel, aki egy kicsit el volt szontyolodva, hiszen megtudta, hogy holnap senki nem viszi ki őket a reptérre (amatőrizmus). Úgy néz ki, ebbe a problémába még mi is beleszaladhatunk, arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy Cool Jae emlékszik, hogy nekünk nov. 12-ig kell a szoba, mivel aznapra olcsóbb volt a repjegy, amit ő vásárolt… 🙂
Fellépés után ebéd egy helyi levesesnél, majd irány a taxiállomás. Itt ez úgy működik, hogy van egy taxibeálló az áruház előtt az utcán, sorba állnak az emberek, és várják a következő taxit, hogy jöjjön. Fogtunk 2 taxit, és út közben szunyáltunk egyet, míg odaértünk a következő helyszínre, egy külvárosi hatalmas koncertterembe, ahol egy kisebb és egy nagyobb terem van egymás fölött. A kisebb (500 fős) szolgál most öltözőként, a nagyobbik (kb. 1500 ember) pedig a koncert helyszínéül. Ahogy beértünk, máris mondják, hogy kezdjük el a beállást, mert van összesen 15 percünk, aztán beengedik a közönséget, mert sietni kell, ugyanis ma 25 együttes (!!!) lép fel. Ez persze egy vicc, de ők komolyan gondolják.
A 15 perc kb. így nézett ki: Gáti Peti megpróbál a fenti pultnál tájékozódni a bekötésről, majd a színpad hátuljához viszi a cuccokat, ahova fényt kér, hogy lásson is. Nem értik. Eltelt 8 perc. Beköti a rack-eket, felmegy a keverőállásba, és hevesen magyaráz a technikusnak 5 percig, hogy milyen csatornákat kér. Nem értik. Lejönnek, ahol megmutatja, hogy mi kellene neki, végre megértik. Ekkor már legalább ötször szóltak, hogy letelt az idő, mi pedig mondtuk, hogy arról mi nem tehetünk.
Végre megszólal a cucc, belepömpögünk, kipróbáljuk az egyik dal elejét. Szólnak, hogy elég volt, mi mondjuk, hogy nem volt elég. Peti megpróbálja megfejteni a hangzást, közben 5 másodpercenként sürgetnek minket, mi pedig borzasztóan koncentrálunk, hogy 1 perc alatt valamit kihozzunk a ládákból. Egy dal éneklése közben bekiabálnak, hogy vége, úgyhogy mi sem húzzuk tovább őket, lesz, amilyen lesz.
Beállás után nem volt nagyon kedvünk a közös teremben ücsörögni, és átugrottunk egy közeli kávézóba. 8 körül visszatértünk, kaptunk valami vacsit, majd végignéztünk az Idea Of North arcán, ahogy fogadták a hírt, hogy mindenki ebben a teremben öltözik. Vicces volt.
A fellépés jól sikerült, legalábbis azt mondták, mert belülről gyakorlatilag semmit nem hallottam. A tömegeknek tetszett. Utána még vártunk egy laza 2 órát, mire mindenki végzett, mert azt ígérték, lesz egy fogadás a közelben az együtteseknek. Ez az egész hókamóka 5 és fél órás koncertté terebélyesedett, tulajdonképpen ennyi idő alatt már meg is lehet utálni az acappellát. 🙂
A fogadás csak egy sima étteremlátogatás lett, amit mindenki kifizetett magának (szép kis vendéglátás), de nem baj, mert legalább jót beszélgettünk mindenkivel, mielőtt holnap egy pár együttes már hazafelé veszi az irányt.

Holnap ismét kiváló fellépések várnak ránk, kíváncsian várom.