web analytics

augusztus 9-10.

Lassan 34 órája fent vagyok, de megpróbálok a mai és tegnapi napról pár szösszenetet összeszedni…
A gépünk a bécsi repülőtérről indult, tehát Nyúllal (ez a neve, tehát nem egy igazi nyúllal) kimentünk egy mikrobusszal a schwehat-i reptérre.
Közben megálltunk talán Törökbálinton, hogy Peti Keresztanyukáját felköszöntsük a szülinapján két dallal.
Utána tovább indultunk a reptérre. Miután megtaláltuk, hogy hol kell becsekkolni, elkezdtük leméretni a bőröndöket, meg a rack-eket.
Itt ért az első meglepetés, ugyanis az Emirates, amivel repültünk, csak 32 kilónyi cuccot enged fel a gépre fejenként, viszont az egyik rack 36 kiló volt.
Mondta a csekkolós csávó, hogy valamit csináljunk, mert ezt így Dubaiban ott fogják hagyni, ha lemérik és több, mint 32 kiló…
Tehát rack kinyit, mikrofon kiszed, fülmonitor kiszed, visszacsuk, 32,2 kiló.
Remek, így már menni fog! Ez legyen a legnagyobb baj az út alatt…

Miután felszálltunk a gépre, konstatáltuk, hogy az Emirates tényleg kitesz magáért!
Rendesen elfért a lábunk, minden ülés háttámlájában egy baromi nagy monitor, rengeteg filmmel, zenével, játékkal. A stewardessek kedvesek, szinte azonnal ott vannak, ha jelzünk nekik.

A repülés első része a Bécs-Dubai táv volt.
Mindössze 5 és fél óra volt. Ilyen távon, ezzel a szolgáltatással és kényelemmel még akár élvezetes is lett volna az út ezen része, ha egy miszterbínes huszárvágással magamra nem rántok egy egész pohár vörösbort… Bázz…
Na itt kezdődött a bénázás… “Szerencsére” csak a nadrágom egyik szára bánta a dolgot. Tehát ki a mosdóba, és nadrágáztatás…
Utána szerencsére Barni kölcsönadta egy másik nadrágját, amíg Peti az egyik stewardesstől kapott szódával még egyszer nekiesett a nadrágomnak.
Mire nem jó egy Soundman Poti (a továbbiakban SP)? 🙂
Ráadásul utána egy üres székre kirakta és ráirányította a légkondit, aminek köszönhetően Dubai-ig meg is száradt és olyan lett, mint újkorában. 🙂
Ez legyen a legnagyobb baj az út alatt…

Dubaiban 4 óránk volt a Shanghai gép indulásáig. Ezt ki-ki börgerkingezéssel, netezéssel, bóklászással töltötte… Én Balázs barátommal Skype-oltam, idéznék is belőle, mert bár kicsit erős, de találó…

– Itt sz*punk Dubaiban 4 óra hosszáig…
– Ott én is sz*pnék annyit! Sőt a celebjeink még többet is!

Na ezek után felültünk, hogy újabb 8 órát eltöltsünk repüléssel.
Ez már viszont nem volt annyira jó élmény. Ha nagy nehezen el tudtam aludni, arra ébredtem, hogy vacogok a 17 fokra beállított légkondi miatt. A kajából már csak unatkozásból ettem pár falatot, ami egyébként finom volt, csak túl sok és túl sűrűn hozták. Általában halat, vagy csirkét lehetett választani, de mióta az Airplane!-t láttam, nem merek halat kérni… 🙂 Tudom, hogy a sok kaja nem kéne, hogy baj legyen, de ahogy telt az idő, mi is egyre fáradtabbak és nyűgösebbek lettünk. Nem úgy, mint Miki, aki majdnem az egész utat végigaludta… 🙂

Megérkezés után gyorsan összeszedtük a csomagokat és a helyi szervezőkkel kocsiba vágtuk magunkat. Megint nehéz lesz megszokni a meleg, páradús szagokat. Itt például épp csatorna és trágyaszag fogadott kiérve a repülőtérről…
A szállásunk egy magas lakóházban lévő kétszintes apartman szerű cucc a 4. emeleten.
Rögtön azzal kezdtük a beköltözés után, hogy annyi mindent kapcsoltunk és dugtunk be, hogy kiment a biztosíték. 🙂
Ezt persze SP, a mi hősünk szinte azonnal orvosolta.
Gyors tusi és készülődés után irány egy elegáns kínai étterem, ahol az egyik Vocal Asia-s csávó tartott előadást az a cappella történetéről a vacsi után. Nagyon jól összeszedte, mondtam is Mikinek, hogy hívjuk el a filharmónikás előadásainkra! (Csak ugye ki tudna mandarinról fordítani?)

Előadás után jópofin két számot letoltunk, aztán visszajöttünk a szállásra, hogy végre pihenjünk. Erre én meg nekiállok blogot írni… Hülye vagyok én? 🙂
Még egy apróság a végére. Tomival épp a konyhában beszélgettünk a jóféle vacsi után, mikor egyszercsak megjelenik egy kínai lány…
Persze mi jöttünk zavarba, Tomi még elnézést is kért, hogy csak egy szál alsógatyában van, de aztán zavartan összenéztünk, hogy “mit keres ez itt?”
És aztán fogta magát és bement az egyik tusolóba, ahol kb fél órát töltött fürdéssel…
Ja és persze utána mint a mesében, el is tűnt valahol…
Erre csak egy magyarázatot találtunk, hogy ő biztos afféle vidékről a nagyvárosba költözött vendégmunkás, aki zugtusolással tartja tisztán magát, tehát a környéken mindig más lakásokban jelenik meg, ott tusol egyet teljes természetességgel, aztán lelép valamelyik ablakon, vagy kijáraton. Mindenesetre furcsa volt…
Na ennyit mára, mostmár tényleg aludnom kellene, mert holnap egész nap tanítunk. (Nem középiskolás fokon! :))
Jó estét, jó éjt!