web analytics

Olyan esőre ébredtünk reggel, hogy ilyet otthon még soha nem láttam. Szerencsére 8.30-kor Christine anyukája vett fel minket az “apartman” előtt a fullextrás hajó-BMW-jével és a dugóban éppen csak beértünk a suliba, ahol már előkészítették a terepet a zsűrizéshez.
A körülményekről csak annyit, hogy a Vocal Asia 3-4 év alatt a térség legnagyobb szervezetévé nőtte ki magát, októbertől pedig az európaiakkal kézenfogva meghatározzák az irányt, majd vágtatnak előre. Mérhetetlen mennyiségű együttes alakul, folyamatos hangszerelés és CD-felvétel készítés beöntésre van szükség. Ez az első kínai acappella verseny! Érkeztek minden irányból, voltak akik 3 órát repültek ezért az eseményért. Mi 13-mat. 🙂
Hihetetlenül megtisztelő, hogy Gabcsit és engem válaszottak az 5 fős zsűri jeles tagjainak. Rajtunk kívül még Ray Chu is ott volt Tajvanból, egy csávó Hong-Kongból meg az egyik legjobb tajvani acappella együttes énekese.
Hallgattunk mindenféle dalokat, sok King’s Singers és Swingle Singers átiratot, rengeteg kínai nyelvű, eredeti átiratot, saját dalokat, sokszor vérző füllel, sokszor örülve egy-egy szép harmóniának. Minden együttesben van szájdobos, és nagyon sok jóhangú lány és fiú énekel errefelé. És be kell, hogy valljam őszintén, és nem az elfogultság beszél belőlem, de a tegnap közösen “coach”-olt két együttest találtam a legjobbaknak. Mindkét együttes pontosan betartott minden tanácsot és utasítást, és megcsináltak mindent, amit mondtunk nekik, hogy hogyan lehetne javítani az előadáson.
Dél körül vége lett az első fordulónak és a 11 együttesből 6-ot kellett kiválasztanunk, akik este mérkőznek meg egy közeli pláza erre a célra kialakított részén.

Volt egy szusszanásnyi időnk, szóval mondtuk Christine-nek, hogy irány a világ egyik legnagyobb Apple Store-ja. Metróztunk egy kicsit, felvettem videóra, mert úgysem hiszitek el, ha csak leírom, hogy egy hétköznap délutáni átszállás hogy néz ki a sanghaji metrón. Ilyen tömeget magyar ember még úgysem látott. Meglátogattuk a híres-nevezetes, felhőkarcolókkal körbevett üveghenger alakú Apple Store bejáratot, plusz a boltot is, aztán vissza metróztunk a délutáni csúcsban a helyszínre.
Metróra itt csak felszállni lehet, leszállni esélytelen. Egyszerűen nem engedik. 🙂
Visszaérve kaptunk egy kis vacsit, amiből ismét csak a rizst és egy mártást tudtam megenni. Mondtam is Gabcsinak, hogy a barna mártás egész finom, ha összekeveri a rizzsel és próbál nem az ízére koncentrálni. 🙂
A suli WC-jét is sikerült megszokni, a módszer egyszerű: könnyedén tedd félre az emberi méltóságodat, majd lődd fejbe magad. Utána már akár pacsizni is tudsz a bejövőkkel. 🙂

A második menet érdekesebb volt, mert a borzasztó hangosítás mellett ki kellett szűrni az énekesek hangját a környező pláza összes látogatójának és boltjának zajából is. Szinte mindenki dög hamis volt, kivéve a tegnap megedzett együttesünket (A-HA), úgyhogy végül mindenkivel egyetértésben, ők nyerték a versenyt. Rettentő boldogok voltak, és mi is, mert végre 22.30-kor visszatérhettünk a szállásra, ahol a többiek megmutogatták, miket vásároltak a piacon.
Holnap délelőtt mi is megyünk egy kört.